A szövetmintákat, melyek többsége néhány milliméter nagyságú, 2016-ban találták meg Hermann Stieve, a Berlini Egyetem egykori anatómiaprofesszora hagyatékában, aki meggyilkolásuk után alig néhány órával kapta meg boncolásra a Berlin-Plötzensee börtönből a nácik ellen küzdő németek testét.

Az 1952-ben elhunyt Stieve kutatásaihoz főleg női áldozatok holttestét boncolta fel, akiknek a testét később elégették és hamvaikat többnyire tömegsírba temették.

A szövetmintákat kis fekete dobozokban találták meg Stieve örökösei, akik a berlini Charité kórháznak adományozták. A kórház a szövetmintákkal kapcsolatban megrendelt egy tanulmányt, amelyet Johannes Tuchel, a német ellenállás berlini emlékhelyének igazgatója készített el.

Tuchel a Bildnek elmondta: a kutatás rávilágított, hogy

Stieve szisztematikusan segítséget nyújtott a náci igazságügyi minisztériumnak a nyomok eltüntetésében ezeknél a bűncselekményeknél.

Stieve sofőrje a német ellenállók holttestét a börtönből hozta el. A sofőr egy fogóval az áldozatok aranytöméseit is eltávolította.

A náci orvos 184 boncolást végzett, ebből 174 női holttest volt, mivel a menstruációt kutatta. Stieve boncolta fel 13 nő testét is abból a 18-ból, akiket a nácik azért fejeztek le, mert a Vörös kápolna ellenállási csoport tagjai voltak.