Az Európai Unió és Kanada tárgyalásokat folytatott az utasnyilvántartási rendszer adatainak továbbításáról és kezeléséről szóló megállapodásról, amelyet 2014-ben írtak alá. Miután az Európai Unió Tanácsa kérte az Európai Parlament jóváhagyását e megállapodáshoz, a Parlament úgy döntött, hogy az Európai Unió Bíróságához fordul azzal a kérdéssel, hogy a tervezett megállapodás összhangban van-e az uniós joggal, különösen pedig a magánélet tiszteletben tartására, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezésekkel.

A luxembourgi székhelyű bíróság ítéletének indoklásában elismeri, hogy az utasok összes adatának szisztematikus továbbítása, megőrzése és felhasználása alapvetően megengedett, a tervezett szabályozás pedig általános érdekű célt, a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelem keretében a közbiztonság biztosítását szolgálná, a megállapodás szükségességét tekintve ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy annak több rendelkezése nem korlátozódik a szigorúan szükséges mértékre, továbbá nem tartalmaz világos és egyértelmű szabályokat.

Indoklásukban a bírák aláhúzták, a megállapodás a többi között lehetővé tennék az olyan érzékeny adatok, mint a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, az egészségi állapotra vagy a szexuális életre vonatkozó adatok Kanadába továbbítását is.

A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a megállapodásnak az érzékeny adatok Kanadába továbbításával, valamint az ilyen adatok kezelésével és megőrzésével kapcsolatos rendelkezései összeegyeztethetetlenek az alapvető jogokkal.