Szaúd-Arábia az olajexportőr Opec-kartell vezető tagja. A kitermelésről szóló döntései az olajárakon keresztül milliárdok életére hatnak ki a bolygón.
A konzervatív királyság vezetői viszont kénytelenek voltak felismerni: többé nem lehet az olajra építeni az ország gazdaságát.
Áprilisban szellőztették meg a Vízió 2030 nevű reformokat, amelyekről ma szavaz a szaúdi kabinet.
A tervet Mohamed bin Szalman helyettes koronaherceg – Szalman király fia - nyújtotta be és egy forrás azt mondta, hogy az úgynevezett Gazdasági Fejlesztési Tanács – egyfajta szuperminisztérium - már elfogadta a szöveget.
Az olaj eddig jelentős jólétet biztosított a szaúdi állampolgároknak, de a Királyság költségvetési helyzetét alaposan megrendítette az alacsony világpiaci ár és a riválisok – az Egyesült Államok és Oroszország – visszaszorítását célzó lépések, amelyek részeként a szaúdiak szabályozták a kitermelést.
2015-ben GDP arányosan 15%-on állt a deficit és a Nemzetközi Valutaalap arra figyelmeztetett, hogy a szaúdiak 5 éven belül csődbe mehetnek, ha nem hajtanak végre megszorításokat.
A reformprogram részeként részben privatizálják a hatalmas állami olajcéget, az Aramcót és államkötvényeket adnak ki. Emellett csökkentik az állami támogatásokat, adóemeléseket és megszorításokat vezetnek be.
Az olaj által fenntartott jólét éveiben kevés hangsúlyt fektettek a más ágazatokban dolgozó szakemberek képzésére, de a szaúdi kormány néhány éve átfogó együttműködési programot indított nyugati oktatási intézményekkel az okatási szektor reformjáért és azért, hogy a szaúdi fiatalok külföldön is elfogadott képesítésekhez jussanak.
Szakértők megjegyzik, hogy a képzetlen és munkanélküli fiatal férfiak nagy tömege társadalmi robbanással fenyeget. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy a szaúdiak nem fogadnak be olyan nagy számban szíriai menekülteket, mint mások.
Geopolitikai értelemben Szaúd-Arábiának különösen nagy befolyása van a nemzetközi eseményekre: elég csak a szíriai kormányellenes szunnita lázadók támogatására és a sííta Iránnal való ellenséges viszonyára utalni. A New York Times közelmúltbeli cikke szerint szaúdi pénz és hittérítők állnak annak hátterében, hogy az iszlám hagyományú, de világi Albániában megjelent a radikális iszlám.
Kérdés, hogy a gazdasági reformok elvezetnek-e ahhoz, hogy a királyság fokozatosan hátat fordít az iszlám konzervatív értelmezésének?
A mostani bejelentést taktikusan a szent böjti hónap, a Ramadan első napjára időzítették, amikor Szaúd-Arábiában és a muzulmán világban hagyományosan alábbhagy a gazdasági aktivitás.
