"Ha az EU vagy az Egyesült Államok jó példával járna elöl a klímaintézkedéseket illetően, a feladatok egyenlő elosztásáról szóló tárgyalások blokkja megszűnhetne" - fogalmazott Malte Meinshausen, a Potsdami Klímakutató Intézet munkatársa, a témáról a Nature Climate Change című szaklapban megjelent tanulmány szerzője.

A kutatók elemzése szerint az egyik nagy nemzetgazdaságnak a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez az aktuális célértékeket meg kellene dupláznia 2020-ig.

Bár ez nagy megterhelést jelenthet, jelenleg úgy tűnik, ez egyike azon kevés lehetőségeknek, amelyek segítségével a Föld felmelegedése két Celsius-fokban maximalizálható és meg lehet akadályozni az időjárási szélsőségek drámai szaporodását, a tengerek vízszintemelkedését.

A klímakérdésben két tábor bontakozott ki. Az egyik, amelynek az Egyesült Államok és az EU is tagja, úgy véli, minden országban a fejenkénti károsanyag-kibocsátást kell azonos szintre csökkenteni egy meghatározott időn belül, 2050-ig.

A másik tábor, mások között Kína és India, a kiegyensúlyozó méltányosság elvét követné. Eszerint a múlt károsanyag-kibocsátását is figyelembe kellene venni, tehát azoknak az országoknak, amelyek az elmúlt évtizedekben kevesebb éghajlat-károsító anyagot bocsátottak a légkörbe, a jövőben nagyobb fejenkénti mennyiség engedélyezett.

A kutatók kiszámolták, mennyivel kell csökkentenie egy nagy nemzetgazdaságnak a kibocsátását, ha minden más ország a számára kedvezőbb koncepciót választja. Azzal a feltételezéssel, hogy a legtöbb gazdaságilag fontos állam az egyik vagy másik tábor tagjaként részt vállal a cél elérésében, "máris kevésbé tűnik utópisztikusnak az elképzelés, mint egy egységes szabályozás bevezetése" - fogalmazott Louise Jeffery társszerző.

Ebben az esetben az Egyesült Államoknak a 2010-es értékhez képest a károsanyag-kibocsátás mértékét 50 százalékkal kellene csökkentenie 2030-ig a tervezett 24 százalékos csökkentéssel szemben, az Európai Uniónak pedig 60 százalékkal kellene 2030-ig csökkentenie a kibocsátását a jelenleg megcélzott 27 százalékkal szemben.

Amit az államok eddig letettek az asztalra, nem elegendő ahhoz, hogy két Celsius-fokban korlátozzák a klímaváltozás mértékét. "Ezért a nemzetek eddigi hozzájárulásait csak a helyes irányba tett első lépésként lehet kezelni" - vélekedett Sebastian Oberhüt, a Brüsszeli Szabadegyetem kutatója.

"Ha addig nem tesznek semmit, amíg a károsanyag-kibocsátás csökkentésének igazságos elosztásáról nem születik egységes megegyezés, akkor az eredmény abban az értelemben lesz igazságos, hogy mindenki veszít: a klímaváltozás ugyanis mindannyiunkat érinti" - mondta Oberhüt.