Sin Dong Hjuk példátlan történetét, benne szökését egy brutális börtönlágerből Escape from Camp 14 (Menekülés a 14-es táborból) címmel a Washington Post egykori újságírója, Blaine Harden írta meg a férfi elbeszélése alapján.

Sin, aki a könyv megjelenése után az egyik legismertebb észak-koreai disszidens lett, most Facebook-oldalán közölte, hogy a valóságtól lényeges részletekben tér el a könyvben megjelent sztorija, mint írta, megpróbálta eltitkolni múltja bizonyos részeit. A disszidens sajnálkozását tolmácsolta mindenkinek, aki bízott benne, amiért megtévesztette őket.

Hozzáfűzte: lehet, hogy befejezi az észak-koreai börtöntáborok bezárásáért folytatott kampányát, amely alapvető szerepet játszott az ENSZ törekvésében, hogy nemzetközi büntetőtörvényszék elé vigyék az országot.

Saját honlapja szerint Sin Dong Hjuk az egyetlen olyan ismert személy, aki egy észak-koreai lágerben született, és onnan sikerrel megszökött.

Michael Kirby, a Phenjan által elkövetett emberiségellenes bűntetteket vizsgáló ENSZ-bizottság ausztrál tagja azonban leszögezte, hogy a különböző forrásokból összegyűjtött dokumentumok, a több száz szemtanú - sok esetben online elküldött - beszámolója elegendő bizonyíték arra, hogy az egész világ elítélje az emberi jogok súlyos megsértését Észak-Koreában.

Phenjan tagadja a büntetőtáborok létezését, azt viszont nem engedte meg, hogy az ENSZ-bizottság a helyszínre utazzon, és ott folytasson vizsgálatot.

Sin Dong Hjuk a Hardennek adott interjúiban úgy mesélte történetét, hogy a 14-es táborban született, miután apja és anyja megkapta a ritka engedélyek egyikét, amely ahhoz kellett, hogy gyerekük legyen. A külvilágot először 2005-ben, 22 évesen látta, miután megszökött. Hatévesen szemtanúja volt annak, hogy a börtön egyik tanára agyonvert egy vele egykorú kislányt, mert gabonaszemet rejtegetett a zsebében. Később elárulta egy őrnek, hogy az anyja és a bátyja szökni készül. Ezután feltételezett bűnrészessége miatt hetekig kínozták, majd az apjával együtt végig kellett néznie anyja és testvére kivégzését. Évekkel később úgy sikerült elmenekülnie, hogy a tábor nagyfeszültségű villamos vezetékére rádőlt halott barátján mászott át.

Harden a honlapján közölte, hogy felvette a kapcsolatot Sinnel, és felszólította, hogy fejtse ki, milyen tényeken változtatott és miért vezette őt félre. A szerző jelezte, hogy a Washington Postot tájékoztatta a tudomására jutott részletekről, mivel 2008-ban először a lapnak írt Sinről.

Sem Harden, sem Sin nem ismertette, hogy mik voltak azok a bizonyos részletek, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. A Washington Post azonban Harden beszámolója nyomán leírta, hogy az eredeti történettel szemben Sin nem a 14-es táborból szökött meg. Hatéves korában átszállították a 18-as számú, kevésbé brutális táborba, és már ott árulta el anyját és fivérét is. A lap szerint Sin állítólag azt is felfedte, hogy szökése után Kínába menekült, ahol elfogták, és visszaküldték Észak-Koreába.

A Post szerint Harden szeretne a könyvből egy javított kiadást, de meg van győződve arról, hogy a könyv kulcselemei hitelesek: tehát Sin valóban büntetőtáborban született és nőtt fel, kényszermunkát végezettek vele, éheztették és kínozták, feladta anyját és testvérét, akiket ezért kivégeztek, és megszökött a táborból.

A Dél-Koreában letelepedett Sin apja tavaly októberben egy észak-koreai videón jelent meg, amelyben igyekezett hitelteleníteni fiát. Sin akkor elmondta, hogy a phenjani hatóságok túszként használják apját, feltehetően azért, hogy elhallgattassák.