A néppárti nemzeti parlamenti képviselők a soros görög EU-elnökség által szervezett, úgynevezett COSAC-tanácskozáson vettek részt. Ezeken a megbeszéléseken az uniós tagállamok parlamentjeinek EU-ügyekkel foglalkozó szakbizottságaiban tevékenykedő képviselők, valamint EP-képviselők vesznek részt. A most tartott COSAC-tanácskozás néppárti képviselői a Brüsszelben kiadott közlemény szerint kiálltak Juncker mellett, és úgy foglaltak állást, hogy az európai polgárok demokratikus véleménynyilvánításának tükröződnie kell az európai bizottsági elnök megválasztásakor.

A májusban tartott EP-választáson az Európai Néppárthoz tartozó pártok szerezték meg a legtöbb mandátumot. A második helyen a szocialisták európai pártcsaládja végzett. Az előbbieknek Juncker, az utóbbiaknak Martin Schulz eddigi európai parlamenti elnök volt a az úgynevezett csúcsjelöltje.

A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnökét a tagállamok vezető képviselői az EP-választások eredményének figyelembe vételével minősített többséggel jelölik, majd az EP egyszerű többséggel választja meg. Az EP értelmezése szerint az EP-választási eredmény figyelembe vételének azt kell jelentenie, hogy a választásokon győztes pártcsalád csúcsjelöltjét kell bizottsági elnöknek jelölni. A néppártiak mellett erre az álláspontra helyezkedtek az európai szocialisták is, és több nyilatkozatban hangoztatták: miután a néppárt győzött és nem a szocialisták, Junckert illeti "az első próbálkozás joga" arra, hogy elképzeléseivel, programjával többséget állítson maga mögé az EP-ben.

A jelek szerint az EP most alakuló különböző frakcióiban az a legfontosabb szempont, hogy érvényesítsék a választásokon győztes pártcsalád csúcsjelöltje melletti kiállás elvét - a szocialisták például látványosan hangsúlyozzák, hogy számukra ez fontosabb annál, minthogy valamiképpen maguknak próbálják meg kialkudni az Európai Bizottság elnöki posztját.

Ebben a légkörben nehéz helyzetbe kerültek azok a tagállami vezetők, akik ellenzik Junckert, és arra igyekeznek helyezni a hangsúlyt, hogy a pártcsaládok által kitalált csúcsjelölti rendszer lényegében kiüresíti a tagországi vezetők azon jogát, hogy ők jelölhetnek európai bizottsági elnököt.

David Cameron brit miniszterelnök az utóbbi hetekben nagy energiákat mozgósított annak érdekében, hogy lebeszélje Junckerről a személyének elfgadására hajló tagállami csúcsvezetőket. Fő érve az, hogy Junckerre túlzottan jellemző a régi vágású, erőteljesen föderalista európai felfogás, holott a mai idők a brit miniszterelnök szerint a nemzetállamok nagyobb önállóságának, szabadságának tiszteletben tartását követelnék meg. Cameron megpendítette, hogy ha Juncker kerülne a brüsszeli bizottság élére, akkor ő nagyon nehezen tudna Nagy-Britannia EU-n belül maradása mellett érvelni - holott ő maga tett arra korábban ígéretet, hogy ezt a kérdést népszavazásra viszi.

Uniós elemzők egyre nagyobb valószínűséget adnak annak, hogy végül Juncker mellett fognak dönteni, Schulz pedig vagy megmarad az Európai Parlament élén, vagy pedig ő lehet Németország képviselője a Juncker vezette Európai Bizottságban, valamilyen fajsúlyos poszton, talán az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a tisztségében -, de erre még Angela Merkel kereszténydemokrata kancellárnak is rá kellene bólintania.