Az információs honlapot azzal a szándékkal készítették, hogy teret nyissanak a két éve lefoglalt gyűjtemény körüli ügyek megvitatására, lehetőséget adjanak visszaszolgáltatási igények benyújtására és tájékoztassanak a jogi háttérről.

Cornelius Gurlitt képviselőinek hétfői közleménye szerint a jelentkezők eddig előterjesztett igényei alapján megállapítható, hogy az 1280 alkotásból álló, egymilliárd euró értékűre becsült gyűjtemény legfeljebb 3 százalékáról feltételezhető, hogy a nácik rablással, erőszakkal, zsarolással szerezték meg az eredeti tulajdonostól.

A gyűjteményt állami megbízásból vizsgáló nemzetközi szakértői munkacsoport viszont más következtetésre jutott. Eddigi vizsgálatai alapján 593 képről feltételezhető, hogy a nácik által rabolt műkincsek kategóriájába tartozik.

Cornelius Gurlitt képviselői hangsúlyozták, hogy megbízójuk ragaszkodik az apjától örökölt gyűjteményhez, a hatóságoknak pedig a jogszabályokból fakadóan az lenne a dolguk, hogy valamennyi képet visszaadják neki. Ebben az esetben Cornelius Gurlitt méltányos megoldásra törekedve hajlandó eleget tenni valamennyi megalapozott követelésnek, annak ellenére is, hogy a tulajdonjog érvényesítésére vonatkozó elévülési szabályok miatt semmilyen törvény nem kötelezi őt a nácik által rabolt műkincsek kategóriájába tartozó képek visszaszolgáltatására - olvasható a közleményben.

Cornelius Gurlitt mindig is abban a meggyőződésben élt, hogy az apjától örökölt képek többsége az úgynevezett elfajzott művészet kategóriájába tartozó alkotás, ami azt jelenti, hogy a nácik nem magánszemélyektől, hanem közgyűjteményekből kobozták el őket, majd az államtól szabályszerű adásvételi vagy csereszerződéssel kerültek az apja tulajdonába. Arról pedig nem tudott, hogy elvétve olyan műtárgyak is vannak a gyűjteményben, amelyeket a nácik által rabolt alkotások közé lehet sorolni - olvasható a www.gurlitt.info oldalon.

A gyűjteményt 2012 februárjában találták a bajor hatóságok Hildebrand Gurlitt 81 éves fiának müncheni lakásában egy adócsalás gyanúja miatt indított eljárás során. A műkincsfogásról csak tavaly novemberben tájékoztatták a nyilvánosságot, miután az ügy kiszivárgott a sajtóhoz.

A német kormány súlyos bírálatokat kapott belföldről és külföldről is az ügy titkos kezelése miatt. A berlini vezetés a kritika hatására döntött a szakértői munkacsoport felállításáról. Arról is határoztak, hogy a gyanús származású alkotások fényképét és fő adatait közzéteszik az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) lostart.de címen működő portálján.

A nemzetközi kutatócsoport szerint 303 kép jogos tulajdonosa kétségtelenül a Gurlitt-család. További 384 alkotásról megállapították, hogy a nácik által elfajzottnak bélyegzett művészet terméke.

Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért.

A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól. Az 1956-ban meghalt műkereskedő fiánál talált gyűjteményből eddig ismeretlen mesterművek is előkerültek, köztük egy Chagall-kép.