A közlekedésbiztonsági felügyelet szerint a szerelvény adatrögzítő készülékéből leolvasott adatok alapján a vonat óránkénti 132 kilométeres sebességgel száguldott, miközben a vasútvonal szóban forgó, kanyarodó szakaszán legfeljebb 48 kilométeres sebességgel haladhatott volna. A fékek csak 5 másodperccel a baleset előtt léptek működésbe.

A balesetben négy ember meghalt és 67 megsérült, közülük tizenegynek válságos az állapota. A sérültek között van a mozdonyvezető is, a 46 éves William Rockefeller, akit kórházban vontak kérdőre a vizsgálatot végzők.

Rockefeller állítása szerint a vonat tökéletesen üzemelt, ő viszont valamiképp elszédült és nem emlékszik tökéletesen a történtekre. Amikor magához tért, észlelte, hogy a vonat túl gyorsan száguld egy veszélyes kanyar felé. Azonnal fékezett, de már túl késő volt a tragédia elkerüléséhez.

A mozdonyvezető vallomását a vizsgálat hivatalos jelentéseihez hozzáférő, ám névtelenséget kérő illetőtől kapta a Reuters brit hírügynökség.

A mozdonyvezetők szakszervezetének elnöke, Anthony Bottalico azt mondta, hogy Rockefeller munkájával szemben soha nem merült fel kifogás. Hozzátette, hogy a férfit nagyon megviselte a tragédia.

Rockefeller húsz éve dolgozik a vasúttársaságnál, 11 esztendeje mozdonyvezető.

A baleset helyi idő szerint vasárnap reggel történt. A kocsik a Spuyten Duyvil nevű állomás előtti kanyarban siklottak ki. Egy törzsutas is azt mondta, hogy a vonat a megszokottnál sokkal gyorsabban ment.

A szerelvényt a mozdony nem vontatta, hanem tolta. A hét kocsiból álló szerelvényből öt vagon siklott ki, egy keresztbe fordult két párhuzamos sínpáron, egy pedig kis híján a Hudson folyóban kötött ki. A vonat fákat tarolt le, és a négy halálos áldozat közül három kirepült a szerelvényből, holttestükre a vonaton kívül találtak rá a mentők.