Nem lesz ez így minden héten, sőt minden évben, csakis az idén történt és azért, hogy szinkronba hozza magát a parányi csendes-óceáni állam tágabb házatájával: Ausztráliával, Új-Zélanddal. Eddig ugyanis a 2800 négyzetkilométeres, 180 ezres lakosságú Szamoa az Egyesült Államokkal volt "időzóna-szövetségben", ami azonban bonyolította a kapcsolatokat a szomszédokkal. A vasárnapi szamoai miséken sokan kaptak üzleti telefonhívást Új-Zélandról, Ausztráliából, mert ott már hétfő volt és elfelejtették a hívók - vagy nem is tudták -, hogy Szamoa egy nappal utánuk "kullog".

A szamoaiak is okoztak némi kellemetlenséget azzal, hogy ők meg pénteken telefonálgattak munkaügyben a két szomszédos országba felverve sokakat szombat reggeli továbbalvásukból.

A turisták zavarodtak össze a leginkább. Zömük azt hitte, hogy az ausztrál és új-zélandi időzónában maradt, amikor Szamoára lépett, és nagyot csodálkozott, ha szembesült azzal, hogy ott még csak "tegnap" van, azaz egy napot "visszautazott" az időben. A szigetország egyébként arról volt híres, hogy a Földön itt nyugodott le a "legkésőbb" a nap - időzónája okán. Mostantól viszont az egyik legkoraibb napkeltével szolgálhat.

Az átállás miatt elveszett pénteket a kormány rendelete szerint ki kell fizetni az alkalmazottaknak, a bankok ugyanakkor nem számíthatnak fel kamatot erre a napra kölcsöneikre.

A szamoai időszinkronizálás mindazonáltal még erősebb aszinkront okoz a legközelebbi keleti szomszéddal: Amerikai Szamoán maradnak az eddig használt naptárnál.