Pénteken délelőtt tíz órakor varázsütésre eltűnt az asztala alatt ötmillió kaliforniai; a kétmillió dollárból megrendezett gyakorlatnak az volt a célja, hogy segítsen felkészülni az embereknek arra, mi a teendő, ha Dél-Kaliforniát megrázza az a 7,8 erősségű földrengés, amelyről a tudósok csak annyit tudnak bizonyosa, hogy előbb-utóbb bekövetkezik.

A "nagy bumm" kormányzati becslések szerint 1800 ember halálát követeli majd, és akár 200 milliárd dolláros anyagi kárt okoz. Az olyan városok, mint például Portola Valley, amely a San Andreas törésvonal legveszélyesebb pontján fekszik, és 4500 ember otthona, az előrejelzések szerint egyszerűen kettéhasad majd.

Az amerikai geofizikai intézet (USGS) szakemberei az év elején kiszámoltak: 46 százalék az esélye annak, hogy Kaliforniát egy legalább 7,5-es erősségű földrengés rázza meg harminc éven belül. S bár a katasztrófa elkerülhetetlen, a kaliforniaiak nem olyan fegyelmezettek, mint a japánok, ahol évente rendeznek felkészülés gyakorlatokat 1932 óta, amikor Tokiót a Richter-skála szerinti 8,3-es erősségű földrengés rázta meg; 140 ezer ember vesztette életét.

Sok kaliforniai úgy viszonyul a katasztrófavédelmi gyakorlathoz, mint azokhoz, amelyeket a hidegháború idején tartottak, hogy megtanulják, mit kell tenni szovjet nukleáris támadás esetén: értelmetlennek tartják, mert meggyőződésük, hogy úgy is csak kevesen élnének túl egy ilyen katasztrófát.

A tudósok számításai szerint, ha 7,8-as erősségű földrengés rázná meg Kaliforniát, biztosan beomlanának a Los Angeles-i autópálya rendszer egész szakaszai, és ledőlne több felhőkarcoló is. Sok halálos áldozatot követelnének a gázcsövek eltörése miatt fellobbanó tüzek is: az 1906-os San Franciscó-i földrengés után a háromezer halálos áldozat közül 700 vesztett életét a tűzben.