Az elnök azután közölte ezt, hogy mind saját tábora, mind a radikálisok és nacionalisták alkotta tábor képviselői kijelentették neki csütörtökön: birtokában vannak a kormány megszavazásához szükséges parlamenti többségnek. Egyedül a szocialisták vezette hármas pártszövetség - amely nélkül nem alakulhat életképes kormány Belgrádban - vezetője, Ivica Dacic szocialista párti elnök értett egyet Boris Tadiccsal.

A szocialisták tábora eddig a radikálisokkal és Vojislav Kostunica nacionalistáival tárgyalt csak, de még nem jutottak el a koalíciós szerződésig, sőt az utóbbi napokban ellentéteik erősödni látszottak annak nyomán, hogy Kostunicáék részéről újabb kijelentések hangzottak el az EU-val aláírt társulási és stabilizációs szerződés felmondásáról.

A szocialisták és a velük szövetséges Egységes Szerbia párt az EU-integráció pártján van, és mindenképp ratifikáltatni akarja a parlamenttel a szerződést, amelynek megsemmisítését a nacionalisták választási kampányukban beígérték.

Dragan Markovic Palma, az Egységes Szerbia elnöke fel is vetette, hogy szakítsák meg a tárgyalásokat a radikálisokkal és Kostunicáékkal, s Boris Tadic demokrata táborával kezdjenek koalíciós egyezkedésbe. Erről az indítványról szombaton kell döntenie a hárompárti szövetségnek, amelynek meghatározója a Szerbiai Szocialista Párt.

A kormányalakításon túl a Szerbiában kiemelt súllyal bíró belgrádi vezetés megalakulásáról sincs még végleges megállapodás, de egyelőre úgy tűnik, hogy nagyobb az esélye egy radikális-nacionalista-szocialista összefogásnak, mint a demokrata-szocialista társulásnak. A Szerbiában politikailag és gazdaságilag is meghatározó súlyú fővárosban a radikális-nacionalista és a demokrata tábor egyaránt 52 közgyűlési helyet szerzett, így a hat városatyával rendelkező szocialistákon múlik, melyik tábor adhatja a polgármestert.

Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Szerbiában hiányzik a kormányalakítás menetrendjének pontos szabályozása. Az alkotmány szerint a kormányfő személyére az államelnök tesz javaslatot a parlamentnek, miután konzultált a pártokkal. A róla szóló törvény szerint az elnöknek azt kell javasolnia, aki biztosítani tudja a kormány megválasztásához szükséges többséget.

Innentől kezdve azonban már minden értelmezés kérdése. Sem az alkotmány, sem törvény nem szabályozza, hogy az tekinthető-e kormányalakításra képesnek, aki a választáson legtöbb szavazatot szerzett erő élén áll, vagy az, aki sok pártból koalíciót tud csinálni.