A gazdák évszázadokon át ügyet sem vetettek arra, szenved-e a kés alá vitt állat, a legtöbb gazdaságban maga a házigazda szúrta le a hízót, böllért sem kellett hívni az eseményre.

A disznóvágás tudománya ugyanúgy része volt a falusi tudásnak, mint a szántás, vetés, vagy kaszálás. 2007. január elsejétől azonban Romániában is az európai uniós normákat kell alkalmazni. Ezek pedig előírják, hogy az állatot levágás előtt el kell bódítani.

Állatorvosok véleménye szerint a bódítás voltaképpen mindenkinek jó. Megkíméli az állatot a szenvedéstől, és a hús is finomabb lesz, hiszen mentes lesz a megrémült állatokban felszabaduló adrenalintól.

Az állam fizessen, ha utasít

Csakhogy ki végezze a bódítást? A megyei állategészségügyi hivatalok egyelőre valamennyi állatorvosi körzet számára megrendeltek egy-egy bódítópisztolyt, de az állatorvosoknak nem nagyon tetszik, hogy ezt a feladatot is az ő nyakukba próbálják varrni.

"Ha az állam nem köt szerződést az állatorvosokkal, és nem fizeti ki ezt a szolgáltatást, akkor nem is kötelezheti őket e feladat elvégzésére" - jelentette ki a Krónika napilapnak az állatorvosi kamara elnöke. De ha szerződés köttetne, akkor sem oldódna meg a probléma.

Egy-egy állatorvosi körzetben ugyanis a téli hétvégéken 150 disznót is levágnak, ráadásul valamennyit a hajnali órákban. Jó esetben is csak 10-15 helyre jutna el az állatorvos a bódító pisztolyával.

Így hát EU ide vagy oda, egyelőre hagyományos módon vágják a disznót Erdély és Románia-szerte. A műszaki fejlődés csupán abban mutatkozik meg, hogy a levágott állatot immár nem szalmalánggal, hanem gázlánggal perzselik.