A 73 éves uralkodó a június 10-ei parlamenti választás óta próbálja olyan kormány megalakulását elősegíteni, amely mind a flamand, mind a vallon közösség számára elfogadható. Eközben nem jutott ideje arra, hogy kiheverje júniusi combcsonttörését.

A belga alkotmány értelmében a király felelős az ország egységének garantálásáért, és részben a kormányzás folytonosságáért is, amikor ügyvezető kabinet van hivatalban.

Az utóbbi három hónapban II. Albertnek - akinek hét évvel ezelőtt négy szívkoszorúerét cserélték ki - a 177 éve fennálló Belgium egyik legsúlyosabb politikai válságával kell megküzdenie. Eközben még azzal is megvádolták a királyi családot, hogy a legrosszabbra felkészülve jelentős vagyon felhalmozásába kezdett. A hírt cáfolták.

A terméketlen kormányalakítási kísérletek hatására mind Belgiumban, mind külföldön egyre többen tartják elképzelhetőnek, hogy az ország flamand és vallon részre esik szét. Noha a politikai elit nagyobb része szerint egyben tartható Belgium, a bizonytalanság máris károkat okoz a gazdaságnak, mert elbizonytalanítja a befektetőket.

A krízis egyik fő felelősének Yves Leterme-et tartják, akinek flamand kereszténydemokrata pártja megnyerte a választásokat, de a nagyobb flamand autonómiáért síkra szálló pártvezető teljesen elfogadhatatlan a vallonok számára.

Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy Yves Leterme kijelentette: Belgiumból már csak a királyi család, a labdarúgó-válogatott és néhány sör maradt. A vallonokat egyenesen vérig sértette, amikor felvetette, hogy miért haladja meg a franciául beszélők szellemi képességeit az ország többségi nyelvének (a flamand) elsajátítása.

Ebben a helyzetben II. Albert lehetőségei meglehetősen korlátozottak, leginkább abban bízhat, hogy ha új választást ír ki, megjelenik a színen egy olyan flamand politikus, akit a vallonok is elfogadnak.