Hillary Clinton 1965 és 1969 között folytatott levelezést John Peavoy-jal, amikor a Wellesley főiskola tanulója volt. A harminc levelet a férfi megőrizte, és eljuttatta a The New York Times-hoz.

A levelekből kiderül, hogy a demokrata elnökjelölt sokat tudott magáról, de ehhez az kellett, hogy sok időt is töltött önmaga megismerésével.

1967 áprilisában arról írt, azzal küzdött, hogy felfedezze magát. "Karácsony óta három és fél metamorfózison mentem keresztül, és úgy kezdtem érezni, a személyiségek svédasztala fekszik előttem. Eddig voltam elvont tudományos, pszeudo-hippy, oktatási és szociális reformer és félig visszahúzódott egyszerű."

"A vasárnap kezdettől fogva letargikus volt, az emberek, de leginkább a saját magam iránt érzett ellenszenv és szánalom mocsarában dagonyáztam" - írja egy fél évvel később született levélben.

A levelekben kevés szó esik a szerelemről, mert Hillaryre nem voltak nagy hatással a férfiak. Egyszer említi meg, hogy találkozott egy fiúval, ám helytelenítette, hogy annak kollégiumi szobájában töltsék az estét.

A későbbi First Lady és New York-i szenátor elfordult a republikánus elnökjelölttől, Barry Goldwatertől, akinek nézeteit korábban osztotta, és a vietnámi háború kritikusává vált. Az egyetemi avatón mondott beszédében úgy fogalmazott, nemzedékének alapvető feladata a bírálat és a konstruktív ellenkezés.

Az elnökjelöltségre pályázó Hillary Clinton leveleiben előszeretettel használt hosszú szavakat, és ugyan ejtett betűzési hibákat, kézírása olvasható és elegáns.