Az 1923-ban alapított önellátó közösség, amelynek épületei olyan híres építészek neveihez fűződnek, mint Alekszej Suszev, a Lenin-mauzóleum tervezője, több mint 1500 embernek, köztük rengeteg tudósnak és művésznek biztosított idilli életkörülményeket.

Szokolnak még saját szülőszobája, színháza, és önkormányzati épülete is volt.

Sztálin 1938-ban elrendelte ugyan a falu lebontását, ám az ott lakóknak és az ország legbefolyásosabb építészeinek a csodával határos módon sikerült megakadályozniuk a parancs kivitelezését.

Az orosz újgazdagokat azonban úgy tűnik, az elkötelezett lakosságnak sem sikerült megállítania: egyre többen vásárolnak házat Szokolban, azért, hogy utána kacsalábon forgó palotát építsenek a helyére.

Pedig nem keveset kérnek egy eredeti szokoli házért: legutóbb az egyik közel 400 millió forintnyi rubelért cserélt gazdát.

A falu 120 védett házából mindenféle kétes eredetű engedéllyel mindenesetre már sikerült is 18-at elbontatniuk az új tulajdonosoknak, a helyiek pedig tehetetlenek.