Három éve tört ki az orosz–ukrán háború. Katonai szempontból, az elmúlt egy évben milyen fontos események történtek a konfliktusban?

Az értékelésnél figyelembe kell venni, hogy egy háború általában félévente arculatot vált. Az elmúlt egy év a felőrlésről, a másik fél fizikai megsemmisítéséről szólt. Mind a két fél ebbe az irányba tett nagy lépéseket. Az oroszok a hagyományos második világháborús módszert, a tüzérséget, a sorozatvetőt, a rakétáikat használták. Közel tízezer rakétát lőttek már ki ukrán területre, ami 630 ezer négyzetkilométer, óriási terület, de óriási károkat is okoztak. Az új fegyver, amit feltaláltak, a régi siklóbombáik modernizálása, GPS-vezérléssel. Ennek két nagy előnye volt, a régit 60 kilométerről lehet indítani az adott célpontra, az újakat már 160 kilométerről, tehát nem kell a repülőgépeknek közel menni az arcvonalhoz. Így hiába van nyugati légvédelmi rakéta az ukrán oldalon, ezekkel sikereket tudtak elérni. Ráadásul ezeknek a pusztítóképessége 500-1500-3000 kilogrammos nagyságrendű, több mint a fele robbanóanyag, el lehet képzelni, mit okoz, amikor becsapódik valahol. Ebből tavaly 44 ezer darabot dobtak le az ukrán állásokra. A másik a drónok alkalmazása, ez tavaly november óta ugrott meg. Kétezer drónt sikerül indítaniuk most már havonta az oroszoknak. Ukrán oldalról azt lehet elmondani, hogy a nyugati fegyverrendszerek alkalmazásával sikerült viszonylag jól visszatartani az orosz haderőt, ami így nagyon kevés területet tudott elfoglalni, 5-6 ezer négyzetkilométer az elmúlt egy év termése, főleg Pokrovszk irányába, illetve vannak régi területek, amit az ukránok az ellenoffenzívával foglaltak el Harkivnál. Az ukránok a nyugati fegyverek közül a HIMARS sorozatvetőhöz megkapták a nagyobb hatótávolságú rakétát, ezzel közel 300 kilométeres mélységben tudnak csapásokat mérni, illetve vannak saját fejlesztésű rakétáik. Most azt látjuk, hogy az orosz infrastruktúrát pusztítják nagy mélységben, főleg az olaj- és a benzinutánpótlást próbálják megakadályozni. Havi 6-8-10 csapást mérnek, ezek elég jelentősek, de sajnos az arcvonalra nincs hatásuk, ott az orosz haderő halad előre. Az erőviszonyok ugyanis megváltoztak. Ukrajnának 400 ezer katonája van az arcvonalban, Oroszországnak pedig 700 ezer. Ez lehetővé teszi azt, hogy az orosz fél valahol mindig súlypontot tud képezni, tudja cserélni az embereit, ami rendkívül fontos egy hosszú háborúban. Az ukránoknak ugyan van még 480 ezer tartalékjuk a mélységben, de ők nem tudják ilyen gyorsan cserélni az embereiket. Került már sor arra, hogy technikai személyzetet küldtek a frontra, és látjuk azokat a sorozásokat, ami nem sorozás, hanem embervadászat, próbálják összeszedni az embereket. Felőrlő háborút látunk, viszont harcászati szinten orosz sikerek vannak, hadműveleti szinten is érnek el a sikerek, az úgynevezett zsákokat számolják fel a Donbaszban. Nagy valószínűséggel Luhanszk területe már 99 százalékban orosz ellenőrzés alatt van, a Donbasz donyecki része is orosz ellenőrzés alá kerül, és körülbelül a Dnyipro–Kramatorszk–Pokrovszk vonalig juthatnak el, amíg a béketárgyalások megkezdődhetnek. Erkölcsi kimerülés mind a két oldalon jelentkezik, most már azért bátrabban tüntetnek Ukrajnában is, hogy hol vannak a férjeink, nagyon sok az áldozat. Közepes számvetések szerint közel 250 ezer halottja van Oroszországnak és 750 ezer sérültje, náluk is van dezertálás, 30-40 ezer fő. Az ukrán részen több a halott, 300-350 ezer. A tavalyi évben kilencmillió lőszert gyártottak az oroszok és kaptak hárommilliót Észak-Koreából, ezt a NATO nem tudta ellensúlyozni, emiatt legalább egymillió sérültjük is van. Nagyon magas az emberveszteség mind a két oldalon.

Az oroszok is használják a drónokat? Érkeztek hírek arról, hogy jóval a fronton túli civil célpontok és kritikus infrastruktúra ellen alkalmaztak ilyet, nagymértékben és hatásosan.

Igen, a havi 2500 drónindításnak van stratégiája. Általában az Orlan dónokat küldik be először, ezek 60 kilométeres mélységig behatolnak, ők a felderítők, próbálják felmérni, hol vannak az ukránoknak az elektronikai harcot zavaró csapatai, hol vannak légvédelmi eszközei. Ezt követően jönnek a kisebb drónok, az úgynevezett drótvezérelt száloptikás drónok, amelyek ezeket az eszközöket próbálják meg kiiktatni. Amikor ez sikerül, akkor jönnek az iráni Sahed drónok, amelyek ezen a résen behatolnak, és próbálják az ukrán infrastruktúrát, főleg az elektronikai létesítményeket célba venni, úgyhogy nagyon nehéz tele volt Ukrajnának. Ezeket a bevetéseket ráadásul korábban csak három repülőtérről végezték az oroszok, most hat helyről indítják őket.

Egy háborúban mi dönti el, hogy a támadó fél egy elfoglalandó területen civil célpontokat és kritikus infrastruktúrát támad? Ezzel azt, amit el akar foglalni, lerombolja.

Sokszor mondtuk már, hogy ez egy fordított háború, hiszen a normál háborúban általában a háború legelején pusztítják el a kommunikációs vonalakat, az adótornyokat, az elektronikus létesítményeket, hogy ezzel a lakosság ellenállását is meg tudják törni. Itt, mivel az oroszok egy kazahsztáni megszállásra készültek és egy kormányváltásra, az elején is nagyon jól látszott, hogy korlátozott csapásokat mértek. Csapást mértek mondjuk egy repülőtérre, de csak a kifutót lőttek szét, hogy azt később majd ők használják. Most értek el oda, hogy sikerült lerombolni az ukrán infrastruktúrát, 20 százalék körül van az elektromos képessége Ukrajnának.

Hadifelszerelésből és emberből, az egyik, illetve másik oldalon, mennyi áll rendelkezésre?

A létszámokat mondtuk, közel 880 ezer katonája van összességében Ukrajnának a teljes területen, az oroszok pedig folyamatosan tudják biztosítani, hogy a haderő másfél milliós feltöltöttsége meglegyen. Személyi állományban a következő 10-15 évben rendelkezésre áll 10,5 millió ember Oroszországban, hogy a haderőt feltöltsék. Ukrán oldalon ez nincs meg, nagyon sokan elmentek, és ne felejtsük el a korrupciót, 10 ezer dollárért bárkit felmentenek a katonai szolgálat alól. Talán jó példa, hogy az ukrán hadsereg fő pszichológusát is le kellett váltani, mert életekről döntött, hogy ki megy a frontra és ki marad. Azt látjuk, hogy Ukrajna, bár veszített 1000 harckocsit, közel 800-at kapott, és ezek elég modern eszközök voltak, legalább 30 százalékuk modern eszköz volt, ezekkel sikerült feltartani az orosz haderőt. A gyalogsági harcjárműveknek a 44 százalékát modern eszközök biztosították, ez a Bradley, a CV90-es svéd gyalogsági harcjármű, és a Marder német harcjármű. Tüzérségben jelentős átalakulás volt, a régi 152 és 155 milliméteres orosz tüzérséghez nagyon kevés lőszert lehet már biztosítani. Ezt most 36 százalékban felváltották a 155 milliméteres önjáró tarackok, az M109-es, a Krab és néhány más eszköz. Sorozatvetőben van csúcson Ukrajna, 42 készlet HIMARS sorozatvetőt kapott, ezek a legmodernebbek, 80 kilométeres az alaphatótávolság, 10 méteres pontossággal. A 42 készletből csupán hármat tudtak megrongálni az oroszok, tehát ez nagyon jó eszköznek bizonyult. A legnagyobb problémát a légvédelem jelenti. 250 készlet orosz típusú Kub, Krug és Buk rakétarendszere volt az oroszok ellen Ukrajnának. Most van 90 készletük, ami általában 6-7 darab Patriot-rendszerből áll, NASAMS rakétavédelmi rendszerből, amit Magyarország is vásárolt, és Németország biztosított IRIS rakétákat ehhez. Az oroszoknál azt látjuk, hogy a harckocsik 2025 végéig biztosan kitartanak, a tüzérség 2026-ig, a gyalogsági járművek 2027-ig. A pénzügyi készleteket tekintve, körülbelül a GDP 30 százaléka a katonai kiadások aránya Ukrajnában. Ez már nagyon közelít Nagy-Britanniának az 50 százalékos második világháborús kiadásához, már valójában minden hadigazdálkodással folyik. De Oroszország is nagyon hasonló kategóriában jár, ő a bankokkal és a nagyvállalatokkal próbálja meg ezt fizettetni. Azt lehet mondani, hogy még fél-egy év háborúra képesek a felek, viszont most már a nemzetközi helyzet is olyan, hogy arra, amit az amerikai elnök bejelentett, hogy békét kell teremteni, be kell fejezni az öldöklést, már Kína is rábólintott, a három nagyhatalom most már egyetért. Oroszországnak sem érdeke hosszú távon ezt a háborút fenntartani. A légvédelem, a lőszer és a személyi állomány nagyon véges Ukrajnában is.

Az utánpótlásról, a hadi felszerelésről, csak néhány mondat még. Mi ennek az optimális aránya háború idején? Hány százalék legyen belőle az olcsó, gyorsan gyártható, mozgatható, javítható és pótolható felszerelés, és hány százalékban van szükség drága, precíziós fegyverekre?

Általában azt szokták mondani, hogy egy haderőnek az egyharmada hivatásos, szerződéses, normál kiképzésen több évig képzett katona, és körülbelül háromszor annyi tartalékosra lenne szükség egy háború idejére. Ehhez a technikai eszközöket is figyelembe kell venni. Jelen pillanatban Ukrajnának van ezer harckocsija, ezer gyalogsági harcjárműve és körülbelül 1200 gyalogsági páncélozott szállító harcjárműve. A probléma az az ukrán rendszerrel, hogy 15 ország 40-féle eszköze van ott. Ezekből mindhez tanácsadó kell, logisztikai és katonai kiképzést és összehangolást igényelne. Ez rendkívül nehéz. Azt szokták mondani, hogy mivel a háború elején a hivatásosok találkoznak, ott pusztul el a legtöbb hivatásos katona, az egyszerűbb eszközökből kell több, tehát az egyszerű aknavetőből, a csöves tüzérségből, hiszen a nagyon bonyolult eszközöket azokkal megértetni, megtanítani, akik egy-két hónap kiképzés után jönnek be, mint tartalékosok, és mondjuk 40-50-60 évesek, ez óriási problémát jelent. Az a fő irány, hogy legyen modern eszköz, legyen hivatásos, de a többségnek használható és egyszerű eszköznek kell lenni.

Észak-koreai katonákra és felszerelésre az utóbbi fél-egy évben miért volt szüksége Oroszországnak?

Azt szokták mondani, hogy egy hölgytől sose kérdezzük meg, hogy hány éves, egy férfitől, hogy mennyit keres, egy atomhatalomtól pedig, hogy vajon miért volt arra szükség, hogy 12 ezer katonát a kurszki területhez telepített, ebből 3-4 ezer meghalt vagy megsebesült, most kivonták őket, újra felkészítik őket. Nyilván a kétoldalú megállapodás alapján, az oroszok ügyesen csak orosz területen alkalmazták őket. A nagy megállapodás része, hogy rengeteg segélyt kap Észak-Korea, katonait, élelmezésit, energetikai ellátása is Oroszországtól és Kínától függ. Ne felejtsük el, hogy a világ harmadik legnagyobb hadserege, amely a világ legnagyobb tüzérségével rendelkezik, 21 600 tüzérségi eszköze van, rakétatechnikát adott át Oroszországnak, ezeknek a bevetése megtörtént. Igaz, ehhez kellett aztán az, hogy az orosz mérnökök kicsit pontosították a találati valószínűséget, mert az észak-koreaiaknál 1500 méter még belefért, hogy hol esik le a rakéta. Egyébként most 170 és 210 milliméteres önjáró aknavetőket biztosítanak az orosz haderőnek, természetesen lőszerrel, a lőszerellátás nagyon fontos, amit biztosít Észak-Korea Oroszországnak, hiszen ugyanolyan rendszereik vannak.

Az észak-koreai katonák és felszereléseik milyen színvonalúak?

Érdekes, hogy az ukrán hírszerző főnök, Budanov vezérőrnagy úr külön posztban írt róluk, leírta, hogy sokkal képzettebbek, mint gondolták. Igaz, ők továbbképzésre indultak Oroszországba, majd a harcban találták magukat, rendkívül gyorsak, leleményesek, jól küzdöttek harcászati szinten, egy kilőtt ezredesnél megvizsgálták a felszerelést, egyszerű mobileszközökkel kétféle fegyvertípust használt, gránátokat, füstjelzőket, fel volt készülve az ilyen típusú háborúra is.

Említette a harci morált egy háborúban, ezt hogyan szokták fenntartani? Különböző életkorú, különböző képzettségű, felkészültségű emberekről van szó ugyanabban a harcállásban, akár ukrán, akár orosz oldalon. Általánosságban milyen eszközökkel szokták a seregben fenntartani a harci morált?

A pszichológiai és információs hadviselésnek nagy része, hogy egyrészt támadni kell az ellenséget, illetve a saját katonáinkat meggyőzni. Egy nagy olvasztótégely a hadsereg, itt mindenki egyforma felszerelést kap, ha bevonul, ugyanazt a kiképzést kapja, ez segíti elő ezt. Az oroszoknál most előny, hogy azt a narratívát tudják hangsúlyozni elég régóta, hogy lám, orosz területeket támadtak meg az ukránok Kurszknál, az orosz anyaföldet támadás érte, meg kell védeni. Ez segített havi 30-40 ezer embert toborozni, akikre szükség van. Ukrán oldalon hátrány az erőszakos toborzás, illetve azt ne felejtsük el, hogy az idős korosztályt mozgósította Ukrajna, amikor már 50-60 éves emberekről látunk videókat és fogságba esnek, látszik a morál, körülbelül 90-100 ezer emberük dezertált és megadta magát. Az oroszok ügyesen már kifejlesztettek egy rádiócsatorna-irányt erre, hogy ezen kell bejelentkezni, aki meg akarja adni magát. Ez is egyfajta morált mutat. A másik a létszámfölényből adódik, hogy a frontvonalban levő csapatokat tudom cserélni.

Milyen gyakran kell cserélni az embereket ahhoz, hogy a morál megmaradjon és harci sikerek is legyenek?

Általában egy erősebb napon 260 század zászlóalj indul támadásra. Olyan két hétig fenn lehet tartani, hogy fiúk, megyünk előre, támadunk, lövünk, visszajönnek, ellenlökés jön, kivédjük, de általában három hét után illik cserélni az embereket, egy kicsit hátrébb küldeni őket, ott egy kicsit kapnak pszichológiai segítséget, kapnak feltöltődésre lehetőséget, egy kicsit másfajta munkát végeznek, nyilván erődítési munkálatokat, ezt mind a két oldalon próbálják. Ezért óriási baj a kurszki betörés, mert bár taktikai siker volt, stratégiailag ott ragadt közel tíz dandárnyi erő, 30-40 ezer embert nem tudnak kivonni, most már egy 12 kilométeres zsáknyira szűkült az a hely, ahol vannak, ahol kijöhetnének. Óriási szükség lenne rájuk Pokrovszknál, mert jól képzett, nyugaton képzett katonák, illetve nyugati technológiák is ott vannak, és nagyon magas arányú a veszteségük, hiszen az oroszok nem arra törekedtek, hogy azonnal kisöpörjék orosz területről őket, hanem arra, hogy hosszú ideig lekössék őket. Legelőször a dróncsapatokat vezényelték át a kurszki térségbe, rengeteg veszteséget okoztak, most pedig az egyetlen ellátó útvonalat tartják drónfenyegetés alatt.

Kéthetente kellene cserélni a katonákat. Ehhez képest mennyi időt tölt most átlagosan egy katona az orosz–ukrán fronton?

Az ukrán oldalon biztos, hogy két-három hónapot. Az majdnem a tízszerese, azért az eléggé leterhelő. Az orosz oldalon inkább egy-másfél hónapot, de nagyon szigorú az orosz rendszer, a könnyebb sebesülteket is azonnal ellátják, s visszaküldik a frontra, és ez nyilván segíti azt, hogy együtt vannak, tudnak támadni, de az emberek azért szeretnének pihenni.

Három évvel ezelőtt, amikor elkezdődött a háború, nemcsak a laikusok, a szakértők is csúcsfegyverekkel megvívott villámháborúra számítottak. Ahogy ön is említette, elkezdett hasonlítani a második világháborús hadviselésre, sőt, már mondják, hogy néha az első világháború állóháborúját idézi fel. A történelem ilyen szempontból megismétli önmagát?

Igen, ugyanis ha megnézzük a frontvonalat, amikor elkezdik az oroszok, közel 1800 kilométeren indulnak meg, közel 170-180 zászlóalj harccsoporttal, nem volt második lépcső, ha valahol elakadnának, akkor valaki majd tovább támad, kifejleszti a sikert. Mindenki arra készült, hogy bevonulnak Kijevbe, kormányváltás, kicsi rendfenntartás, és visszamegyünk. Az orosz katonáknak a Tinder üzeneteiből lehetett látni, hogy ők ukrán lányokkal ismerkednének leginkább. Ez nem jött be, nagyon erős ellenállás lett. Összehasonlítva a villámháborúkkal, akár Lengyelország, akár Franciaország ellen is 30-40 napig tartott. Itt három évnél tartunk, ebből következik, hogy nagyon erős ellenállás lett, és át kellett térni az oroszoknak arra, amihez nagyon értenek, a felmorzsoláshoz, a tüzérségi tűzhöz. Az oroszok mindig területtüzet lőnek, egy önjáró tüzérosztály 18 csővel általában 200x300 négyzetméteres területet lő, mert ott véd egy szakasz. Azt próbálják szétlőni, majd lassan, de biztosan előre menni. Ezt láttuk Mariupolnál, most ugyan próbálják helyreállítani, de azt lehet elmondani, hogy rendkívüli léptékűek a károk. A tavalyi évben, amikor két éve zajlott a háború, 411 milliárd dollárra tették a helyreállítás költségét. Ebből 40 milliárd csak a fel nem robbant lövedékekre, aknákra vonatkozott volna. Most a Commerzbank kihozott egy új felmérést, most már 550 milliárd dollárnál tartunk, ami csak a helyreállításra vonatkozik. Figyelembe véve, hogy Ukrajnának a tavalyi GDP-je 220 milliárd dollár volt, nem véletlen, hogy tíz évre kell ütemezni majd ezt az 550 milliárd dollárt. Jelentős tekintettel kell lenni az ukrán korrupcióra is, hiszen nem biztos, hogy a pénzek mindig odaértek, ez most kiderült, hogy például csak a lőszeralapból először 40 millió dollárt jelentettek be, hogy hiányzik, most már 46-ra pontosították.

Az oroszok mostanra milyen területeket tudtak megszerezni, eljutottak-e addig, ameddig az elmúlt egy évben akartak?

A felmérések ezt nagyon pontosan követik, jelenleg Ukrajna területének 18,4 százalékát tartják ellenőrzés alatt. Van némi siker és előremozgás, ez napi 8-10 négyzetkilométer. Az előrejelzések szerint ez nem lesz több 25 százaléknál a hadműveletek gyorsasága és egyebek, a logisztikai képességek miatt. A kitűzött célnak körülbelül az egyharmada valósult meg, mert ők a felső régiót, Csernyihivot, Szumit, Harkivot, Odesszát és azokat a területeket is szerették volna, hogy Ukrajnát teljesen elzárják a tengertől, ezekre nincsenek képességei a jelenlegi orosz haderőnek. Azaz a stratégiai célok közül ennyi valósult meg. De ha visszamegyünk 2022 májusára, akkor már csak annyit szerettek volna, hogy a Donbasz, a Krím és Ukrajnának a NATO-tól való függetlensége meglegyen, ezt látjuk most.

Az ukrán hadvezetésnek az elmúlt fél-egy évben milyen stratégiai céljai voltak, és most hogy áll ezek elérésével?

Az ukrán stratégiai cél mindenképpen az orosz támadóképesség feltartása, meghátrálásra kényszerítése, minél kevesebb terület elvesztése volt. Szerencsétlen volt a főparancsnokváltás, hiszen amióta Szirszkij vezérezredes átvette a posztot, csupán egy sikeres támadó műveletet folytattak, ez a kurszki művelet volt, amire mondtuk, hogy taktikailag nagy siker, de stratégiailag hosszú távon nem volt szerencsés. Ezek közül a nyugati fegyverrendszerekkel, a mélységi csapásokkal és a jobb manőverező hadviseléssel ezek a képességek megvalósulhattak, viszont most főleg védelmet rendezve az ukrán haderő mindenhol árkokat ás, aknamezőt telepít, hasonló módon, mint amikor az oroszok készültek az ukrán ellentámadásra.

Donald Trump lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke, azóta úgy tűnik, remény van a fegyverszünetre. Amióta tudjuk, hogy lehet fegyverszünet, azóta emiatt történtek hadmozdulatok orosz vagy ukrán részről, hogy mindenki a saját szempontjából jó pozícióban várja a tárgyalásokat?

Azt mind a két fél tudja, hogy valójában csak késleltetni lehet az orosz támadást, erre összpontosulnak most az ukrán lehetőségek. Orosz részről meg a katonai logika azt diktálja, hogy Pokrovszkot valahogy be kell keríteni, hiszen 4-5 irányból logisztikai ellátási útvonal, logisztikai központ, viszont egy megerődített város, ha visszagondolunk Mariupolra vagy Bahmutra, hat hónapig tartott azok ostroma, a béketárgyalások már rég befejeződnek, mire ezeket meg lehetne valósítani. A katonai logika azt diktálja, hogy a donyecki területet kell megszerezni az oroszoknak, ebben nincs változás. Donald Trump már a megválasztása előtt jelezte, hogy nagyon gyorsan békét szeretne kötni, 24 órát mondott, de erre szoktuk mondani, hogy őt komolyan kell venni, de nem szó szerint. Ugyanis a különmegbízottja mondta, hogy körülbelül 180 nap, hat hónap, amíg végig lehet vinni ezt a folyamatot. Európának is meg kell szoknia, hogy most másképp kell gondolkodni Donald Trumpról is. A Fehér Ház szóvivője üzent, hogy új seriff van a városban, kedves európaiak, tessék bekötni a biztonsági öveket. És ha végiggondoljuk, hogy mi minden kell ahhoz, hogy béke legyen, mi mindenen kell végigmenni, én a hat hónapot is rövid időnek tartom.

Legyen tűzszünet először a gyakorlatban. A fronton, hogyan hajtanak végre egy tűzszüneti parancsot? Van egy politikai döntés, abból születik egy katonai parancs? Minden katona egyszerre leteszi a fegyvert és hazamegy?

Nem, a tűzszünet azt jelenti, hogy mindenki marad az arcvonalban, a szokásos 3-500 méteres távolságon belül vannak a felek, viszont tüzérségi tűz, légicsapás nincsen, illetve kézifegyverekkel sem lehet lőni a parancsig, kivéve, ha valakinek az életét veszély fenyegeti. Ez lenne az első lépés, körülbelül húsvétra tűzték ki, hogy tűzszünet lesz. Ezt követően van egy-két dolog. Zelenszkijéknek törvényt kell módosítani, hogy ő leülhet az oroszokkal és Putyinnal tárgyalni. Utána szó van arról is, hogy egy semlegességi nyilatkozatot kellene tenni Ukrajnának, hogy nem lesz NATO-tag, semleges ország lesz. Külön történet, hogy milyen semlegességek vannak, van a svájci örök semlegesség, van Ausztria 1955-ös semlegessége, amit nagyhatalmak garantálnak. Egyedül az Amerikai Egyesült Államok tud garanciát adni egy ekkora országnak. Ha semlegesség van, utána kell egy demilitarizált zóna, amit általában a frontvonaltól, Koszovó esetén ez 25 kilométer légi, 5 kilométer szárazföldi, de a Donbaszban már volt korábban egy tűzszünet, ott 80-80 kilométer volt, ahonnan ki kellett vonni a sorozatvetőket, mivel az úgynevezett Uragan sorozatvető 80 kilométerig el tud lőni, tehát ki kell üríteni ezt a területet. Utána kell valószínűleg egy ENSZ- vagy egy EBESZ-határozat arra, hogy oda békefenntartók mehetnek. Őket föl kell készíteni, valakinek fizetni kell őket, óriási a terület. Gondoljunk bele, ezer kilométer csak a sima arcvonal, plusz van egy harkovi, 100 kilométeres, meg egy kurszki, körülbelül 50 kilométeres arcvonal, ahova kellenek békefenntartók. A számvetések szerint ez azt jelenti, hogy közel 236 ezer négyzetkilométernyi terület, ha 80 kilométerrel számolom a demilitarizált zónát, jobbra és balra. Ha csak 15 kilométerrel, a szokásos tüzérségi területen, akkor is 44 ezer négyzetkilométer. Utóbbi is fél Magyarország, oda kell legalább, az én számvetésem szerint, 20-40 békefenntartó dandár, amelynek tagjai járőröznek, helyőrségük van. A NATO-nak, főleg a briteknek van egy olyan elképzelése, hogy ők bemennek a folyóig, és ott lennének. Itt két probléma van, ezt az amerikai szakértők elmagyarázták nekik. Ehhez vagy ENSZ-határozat kell, amit Lavrovék nem néznek jó szemmel, hiszen amerikai, brit és francia rakétákkal lőttek orosz területet, tehát nem fogják megszavazni, vagy ha a NATO-n belül akarják ezt, ahhoz teljes NATO-konszenzus kell, hogy mindenki bemegy oda, politikailag, katonailag, már aki vállalja. A NATO döntéshozatalában mindig van egy politikai konszenzus, hogy ezt megcsináljuk, de ebben nem kell részt venni mindenkinek. Ez egyfajta probléma, illetve az ENSZ részéről is probléma, hogy jelenleg 60 ezer békefenntartója van kint a világban. Ha ide 40 ezer emberre szükség lesz, ezekhez felkészültség kell. A másik: orosz területen vagyunk, akár tetszik, akár nem, itt orosz nyelven beszélő emberekre szükség lesz, mert minden békefenntartó mellett nem lesz nagy valószínűséggel tolmács, és a területet elnézve nem az angol a fő nyelv.

Ha húsvétra tűzszünet lesz az orosz–ukrán háborúban, akkor ezt a szembenálló felek, tartson akár csak két hétig is, felhasználhatják csapatmozgatásokra, erőgyűjtésre, átcsoportosításokra, tehát tulajdonképpen a háború folytatására? Vagy mindenkinek ott kell ülnie, ahol utoljára lőtt?

Nyilván a tűzszünet arról szól, hogy nem szólnak a fegyverek, viszont mindenki az előnyösebb pozíciókat keresheti, folytathatja az erődítéseket. A továbbiakban nyilván lesz egy ideiglenes békeszerződés is, diplomáciai nagyüzem lesz, általában tárgyalnak a felek, utána mindenki hazamegy, megbeszéli, visszajönnek, és ezt követően lesz majd nyilván hivatalos békeszerződés. A másik kérdés a hadsereg csökkentése. Egy semleges országnak általában jóval kisebb hadereje van és nagyon sok tartalékosa. Például 1200 fő a svájci haderő, de 400 ezer embert tud mozgósítani, nagyon is világos törekvésről van szó. Zelenszkij elnök úr szerint, ha nem lesznek a NATO-ban, neki másfél millió katonára van szüksége. Akkor ezt úgy kell lépcsőzni, hogy legyen százezer békében, a többit meg készítse fel. De egyébként nem lesz ennyi embere, mert most sincs ennyi katonája, illetve az oroszok szeretnék elérni, hogy az ötödére csökkentsék a haderőt, ez majd megbeszélés kérdése lesz. A másik kérdés, hol fog húzódni a határ. Nyilván Lavrovék ügyesek, nagyon jól tudtak Trumppal is egyeztetni. Van szó arról, hogy esetleg a frontvonal közelében, az etnikai határoknál. Nyilván az az orosz elképzelés, hogy mindent vinnének, a Novorosszija, nem fog megvalósulni, de én azt gondolom, hogy az ukránok elveszítették ezt a háborút, az oroszok meg nem nyerték meg. De mind a kettő ki fogja hirdetni, hogy nyert, az oroszok azért, mert az ott levő orosz lakosságot megvédték, az ukránok meg azért, mert az államiságuk megmaradt, és föltartóztatták a világ második legnagyobb hadseregét. Az a kérdés egyébként hosszú távon, és a magyar szempontokat figyelembe véve, hogy Ukrajnában ezt a szerződést, bárhol húzódik a határ, el tudják-e fogadni, a békéért, egy európai integrációért. Valami víziót is kell adni Ukrajnának, hogy ne a szélsőségesek jussanak hatalomra, hiszen azért azt is tudni kell, vannak róla hírforrásaink, hogy Ukrajnában mindenki fegyvereket gyűjt, és készül arra, hogy ha szélsőségesek összeütköznének, vagy esetleg egy kvázi polgárháborús helyzet alakul ki, ki lesz kormányon. Választás lesz, nagyon hosszú folyamat az igazi béke. Ez egy forró béke lesz, én azt gondolom.

Történelmi példák szólnak róla, ezért talán most is fontos átbeszélnünk, hogy bár a politikusok megegyezhetnek, lehet, hogy az emberek – főleg három éve fegyverrel harcoló katonák – ezt nem fogadják el. Például a tűzszünetet, például a békét. Fennáll Ukrajnában a valós veszélye annak, hogy akár a veteránokból szélsőséges, militáns szeparatista csoportok alakulnak, és akár katonai akciókat vagy akár terrortámadásokat szerveznek, mert úgy gondolják, hogy a fejük felett állapodtak meg egy tűzszünetről, békéről, ami a vezetőiknek tetszik, de nekik nem?

Nyilván ez a legnagyobb veszély. A jugoszláv polgárháború megmutatta, hogy a két fél ugyan elfogadta a különböző szerződéseket, de ha most Bosznia helyzetébe belegondolunk, régóta nincs vége a történetnek. A másik probléma, hogy a nagyon hosszú ideig az arcvonalban lévő katonák elszenvednek egy poszttraumás stresszt, azaz nehéz feldolgozniuk ezt. Ez nagyon sokáig a háború után is megfigyelhető volt, akár szerbek, akár horvátok, átmentek egymás területére lövöldözni, vagy éppen gyilkolni embereket, nekik nem ér véget a háború. Valóban az is kérdéses, hogy a szélsőséges csoportok betartják-e tűzszünetet. A nagyhatalmak hozhatnak döntést, hogy világbéke van, de a helyi lakossággal is meg kell érteni, hogy itt van most a határ, ott ukránok vannak, ott pedig oroszok. A donbaszi tűzszünet 2014-től zajlott, EBESZ-megfigyelőkkel. Napi harmincszor lőttek át egymáshoz úgy, hogy béke volt a két oldalon. Ez a háború nagyon régóta zajlik az emberek fejében. A szélsőséges csoportoknál akár politikai céllal lehet olyan kalandor, oligarcha, aki azt gondolja, hogy most nagyobb területet, hatalmat, bányát lehet szerezni. Ezért féltjük a magyar kisebbséget, hiszen már most is jelentősen megváltoztak az etnikai arányok. Rengeteg menekültet telepítettek be Kárpátaljára, sok az üres ház, mert nagyon sokan eljöttek Magyarországra, Európába, a magyar kisebbség léte, fennmaradása nekünk nemzeti érdekünk.

A modern háborúkat követően a veteránok jelentenek potenciális veszélyt? Mint Mátyás király korában a fekete sereg, ami nagyon hasznos és eredményes haderő volt, de utána kellett egy másik hadsereget csinálni, hogy felszámolja a feladat nélkül maradt, ezért bűnözői életmódot folytató katonákat?

Igen, épp ezért az Európai Uniónak hat munkacsoportja dolgozik már azon, hogy például az atomerőművek biztonsága, a foglyok cseréje, a háborús bűnök kivizsgálása hogyan legyen. Az nem elfogadott elintézési mód a világban, hogy az oroszok azt mondják, hogy az ukránok csináltak valamit, vagy fordítva, és ők a saját bíróságukkal elítéltetik. Ez is egy nagyon hosszú folyamat, amíg felkutatják, de a mai, modern világban a rádióforgalmazást, bármit ki lehet deríteni, azt, hogy ki rendelte el, mondjuk, egy civil célpont szétlövését. Ugyanúgy hosszú folyamat a veteránoknak a visszaillesztése. Gondoljunk bele, a legutóbbi adatok szerint csak ukrán oldalon 60-70 ezer művégtaggal rendelkező katona van. Ezeknek a beillesztése a társadalomba, a szociális ellátásuk, a nyugdíjuk vagy a családjuk megélhetése, mind feladat. Ezek mind hosszú távú folyamatok, ezek öt perc alatt nem fognak megoldódni úgy, hogy valaki hazajött az arcvonalból, leteszi az egyenruhát, meg az ejtőernyőt, és attól kezdve boldog életet fog élni. Ezekre az adott feleknek, meg a nemzetközi szervezeteknek gondolni kell. Van tapasztalata Európának, sajnos, a jugoszláv polgárháborúból, ott például nagyon jól bevált a teleházak rendszere, ahol internetet biztosítottak, valamilyen foglalkozást biztosítottak az embereknek, és próbálták a háborús problémákat, szindrómákat feloldani. Ha a jugoszláv polgárháborúban készült gyerekrajzokat megnézte az ember, látta, hogy mit éltek át, jöttek a bombázók, jöttek a szerbek, jöttek a horvátok, ezeket mind hosszú távon egy egész társadalomnak kell feldolgozni.

Relatíve messzire vagyunk még attól, hogy békefenntartó hadtest érkezzen Ukrajnába, de ha ez megtörténik, egy békefenntartó mit tehet meg és mit nem?

Általában a legfontosabb, hogy azt a politikai akaratot, ami nagy valószínűséggel egy ENSZ Biztonsági Tanács határozatára épül, katonailag le kell fordítani. Nagyon meghatározó, hogy milyen fegyveres erőt küld oda az ENSZ. Felhatalmazza-e a fegyveres erőt, és ha igen, mire hatalmazza fel. Általában vannak úgynevezett fegyverhasználat nélküli békefenntartások, amikor járőrözni kell, meg kell figyelni dolgokat, információt gyűjteni, segíteni a helyi lakosság dolgait. Ez az első fázis. A második fázisban szoktuk ezeket lecserélni rendvédelmi erőkre, az már jóval kevesebb, már rendőri feladat. Az az igazi, amikor a civil hatóságoknak át tudják adni a feladatot. Viszont vannak olyan esetek, Koszovó esetében volt, hogy 50 ezer fős haderő vonult be, hogy stabilizálja a koszovói tartomány tízezer négyzetkilométerét. Itt fegyveres felhatalmazás is volt, nagyon érdekes, hogy NATO- és orosz csapatok voltak együtt. Igaz, a felosztásnál bekövetkezett a dán nyet-paktum, mondták az oroszoknak, hogy szívesen látunk benneteket, itt lehettek, de szektort nem kaptok, mert elfogultak vagytok. Egyfajta nemzetközi és helyi megállapodás kell ehhez, és a mértékét szerintem eléggé szűkösen fogják mérni, mivel óriási a terület. Az ENSZ-ben Kína, az Egyesült Államok, Németország a legnagyobb befizető, és Amerika nyilván azt szeretné, hogy minél inkább Európa vállalja a békefenntartás, az újjáépítés költségeit.

Húsvétra tűzszünet, karácsonyra béke lehet Ukrajnában?

A forgatókönyv szerint igen. Ha a nagyhatalmi megállapodás megvan, akkor helyrejöhet a helyzet.

Három éve tart az orosz–ukrán háború. Milyen hosszú távú katonai trendeket lát a mostani konfliktus alapján? Milyen lesz a jövő háborúja?

Én harckocsizó vagyok, ezt tudják, és mindig mondják, hogy vége van a harckocsiknak. Szoktam mondani, hogy lehet, hogy 35-öt havi kimutatásban kilőnek mind a két oldalon, meg a drón csodafegyver, három éve hallgatom. Valójában továbbra is egyharmadnyi hivatásos, profin kiképzett haderőre van szükség, legalább háromszor annyi tartalékosra, aki pótolni tudja azokat, akiknek rendszeres továbbképzésük, kiképzésük van, mint minden ezrednek Svájcban, hogy a saját faluját meg tudja védeni. Emellett nyilván érvényesülnek az új trendek, a mesterséges intelligencia, a drónok, a rakéták korszaka, jönnek az ötödik és hatodik generációs vadászgépek, illetve látunk már elképzeléseket arra, hogy szárazföldi drón vagy pilóta nélküli eszköz küzd a pilóta nélküli drónnal. Igazából ez lenne jó, amikor mondjuk nem háborúk lennének, hanem ilyen légi találkozók, amikor a robotok egymással játszanak, a győztes majd akkor visz mindent. De azt gondolom, hogy a háború továbbra is a politika folytatása marad erőszakos eszközökkel, az egyik fél rá akarja kényszeríteni az akaratát a másikra.

Azt legalább kijelenthetjük, hogy az atomegyensúly működik még?

Igen. Az európaiak, miután kimaradtak a tárgyalásokból, kicsit sértettek voltak, össze is ültek Macron, a kis Napóleon vezetésével Párizsban, de ha a kirekesztésről beszélünk, akkor hadd kérdezzem meg Magyarország és Szlovénia miért nem volt ott a meghívottak között Párizsban? Az igazi két nagy játékos, ezt jeleztük előre, hogy ez nem olyan béke lesz, hogy majd mindenki ott ül az asztalnál, és meghallgatjuk, hogy Luxemburg mit gondol erről, meg mindenki, a nagyok megállapodnak először. 5900 atomfegyvere van az orosz haderőnek, 5500 az amerikaiaknak, az a 300-300 brit, francia nem játszik olyan szerepet a garanciában, az a saját létét tudja biztosítani, a saját szuverenitását. A nagy játékosok döntik el ezt a játékot.

De nem Ukrajna nélkül, mégiscsak őket támadták meg.

Pontosan, nyilván ez egy váratlan, brutális támadása volt az orosz haderőnek, az kezdte ezt a háborút, nem véletlen, hogy Rubio külügyminiszter azt mondta, hogy a nagyok megállapodtak, de az európaiakkal is le fognak ülni, és nyilván Ukrajna nélkül nem lehet békét kötni, velük is meg fognak állapodni.

A jövőben ez egy konfliktuszóna lesz? Kicsit hasonló, bár nyilván minden párhuzam sántít egy kicsit, mint Észak- és Dél-Korea?

Én azt gondolom, hogy igen, ez lesz, hiszen mind a két fél tart a revánstól. Általában az ilyen etnikailag vegyes területeken, mint a jugoszlávoknál a szerb, a horvát, a bosnyák terület, vagy itt az orosz–ukrán terület, vagy gondoljunk bele, hány vegyes házasság lehetett. Itt most ki, melyik oldalon akar lenni, ki hol akar élni? Azt gondolom, hogy ez magában hordozza egy esetleges nagyobb konfliktus lehetőségét helyi, regionális szinten, de világszinten nem, hiszen a nagyhatalmak abban nem érdekeltek, hogy orosz–ukrán területekért küzdjenek.

Európának fegyverkeznie kell?

Európa már három éve fegyverkezik. Én pont azt látom, hogy a technikai eszközökben a hadiipari cégek, a Rheinmetall közel 30, a többi, a Thales 10 százalékos növekedést mutatott az elmúlt évben, és ha Európa térképére nézek, vannak benne lyukak a NATO-országokban. A balti államoknak jelenleg nincs harckocsijuk, most vesznek egy zászlóaljat. Belgium, Hollandia szintén, illetve a Balkánon is vannak olyan lyukai a NATO-nak, ahol nincs harckocsi, gyalogsági harcjármű is nagyon kevés. Trump elnök úr bevetette a 3,5 százalékot, nyilván 5 százalék lenne a héjáknak az igazi, hogy most aztán lehet vásárolni, beszerezni, de én azt szoktam mondani, azt se felejtsük el, hogy a magyar haderő is 2016-tól kezdte meg a haderőreformot, és most érünk a végére. Ezek általában 8-10 éves folyamatok, akkor lehet elmondani, hogy megérte-e fegyverkezni.