Mi történhet most Ukrajnában, amikor mi, civilek nem tudjuk értelmezni a katonai szakzsargont, nem értjük, hogy a képeken mi van és a felek kommunikációs eszközként használják magát a képeket is meg az erről szóló kommunikációjukat is?

Szenes Zoltán: Ez egy valós probléma, de azt azért lehet látni, hogy háború van.

Az oroszok szerint nem, speciális művelet.

Szenes Zoltán: Mindegy, hogy minek nevezzük. Én követek egy orosz csatornát, amely a háborút rendszeresen kommentálja. A címe: Béke ma. Ez a háttere a kommunikációnak, de azért rengeteg információ bejön, ugyanis meghatározó médiumok képeket, videókat tesznek fel, az emberek pedig a közösségimédia-felületeiket használják erre, ami fantasztikus szerepet játszik. Szóval ha pontosan nem is, de lehet látni, hogy mi zajlik.

Hol tartanak most az oroszok? És hol tartanak az ukránok a védekezésben?

Szenes Zoltán: Az kétségtelen, hogy a múlt csütörtökön indult háborúnak most már látjuk a fázisait. Az első nap stratégiai meglepés volt, az ukrán hadsereg tulajdonképpen nem tudott rá reagálni. A második nap egy kicsit a megmaradt erők magukra találtak, és akkor itt jött az első fordulat is, már volt nagyon sok sikeres előre mozgás is. Aztán jöttek a különleges erők, az ukrán elnök ugyanis azt kommunikálta, hogy vadásznak rá, ő az oroszok 1-es számú célpontja. A támadók beszivárogtak a kormányzati negyedbe, de az ukránok ezt a támadást is elhárították, tehát nem sikerült sem az elnököt, sem a közvetlen környezetét megölni. Ellentétben a támadókkal, akinek a csecsen parancsnokát, illetve a testőrségét az ukránok likvidálták. Ezzel a villámháborús elképzelés – aminek az lett volna a célja, hogy kiveszik a rendszerből az ukrán kormányt és egy bábkormányt ültetnek a helyükre –, igazából megszűnt. Sőt, azóta egyre nehezebb a helyzet, egyre erősebb az ellenállás, hiszen az ukrán főpolgármestertől kezdve Porosenkóig, szinte mindenki gépkarabéllyal nyilatkozik és beáll harcolni, tehát példát mutat. Aztán eljött a hadműveleti szünet, a hétvége, amikor az oroszok rájöttek, hogy ez a gyors akció nem sikerült. Hiába bénították meg az ukrán hadsereg légvédelmét, radarrendszerét és a repülőtereket. Már az első éjszaka vagy négyszáz infrastruktúrát támadtak, megszerezték a légi fölényt, de ez sem volt elég ahhoz, hogy gyorsan megcsinálják a politikai-kormányzati váltást. És ami nagyon fontos, hogy közben elkezdtek ömleni a médiából az emberi történetek. Bármit bekapcsoltunk, jöttek a szívfacsaró felvételek, amelyek egyre inkább az ukránok mellé állította a nemzetközi közvéleményt. Tulajdonképpen egy honvédő háborúba kezdtek, és az ukrán nemzeti öntudat is megerősödött. Ez a két nap arra kellett az oroszoknak, hogy nehéz erőket hozzanak be. A háború négy irányból indult. Az oroszok északról, Fehéroroszország területéről mentek Kijev felé, de támadtak északkeletről és keletről is, ahol támogatták az ott lévő két, nemrégen oroszok által elismert szakadár köztársaságot, a negyedik irány pedig dél volt a Krím-félsziget felől. Ez a négy stratégiai irány, ez a négy front ma is működik. A legfrissebb fejlemény, hogy a déli frontot tulajdonképpen áttörték az oroszok, mennek Kijev felé. Ha Harkiv, illetve Mariupol elesne, akkor a Donyeck-medencében lévő ukrán haderőket bekeríthetik az oroszok. Moszkva szempontjából jó hír, hogy már az Azovi-tenger fölötti szárazföldi terület egészen a Krímig az ő kezükben van. Sőt, éjszaka már Odesszát bombázták, tehát ha így haladnak, elérhetik Moldovát és a Dnyeszter-menti Népköztársaságot. Ezzel egy olyan szárazföldi területet hoznának létre, amely már a két renegát köztársasággal összeköti, és onnan már csak egy lépés, hogy a Dnyeszternek a bal partja és ez a régió egyesüljön. A nagy kérdés ebből a szempontból, hogy mi lesz Ukrajna fővárosával. Kijev egy hős város. Bulgakov írta róla, hogy az orosz városok édesanyja. A németeknek egy hónapig tartott, amíg bevették a II. világháborúban. Amit most látunk, hogy a nemzeti területvédelmi erők, a gárda, a rendőrség a polgároknak tizenötezer fegyvert osztott ki, és csinálják a Molotov-koktélokat is. Fel lehet idézni Budapest ’56-os történetét, a városi harcot, ami már látszott Harkivnál és Dombasznál is. Egyes települések nyolcvan százaléka elpusztult, mert ahhoz, hogy az oroszok győzzenek, utcáról utcára, házról házra rombolni kell, és ez a pusztulás Kijevnél is rettenetes lesz. Nem bízom a tárgyalások sikerében, mert mind a két fél mereven ragaszkodik az álláspontjához. Az ukrán hadsereg bármennyire is hősies és bármennyire is próbálják ellátni, azért lényegesen gyengébb, mint az orosz hadsereg, és ez a hét szerintem kritikus lesz ebben a tekintetben.

Mi történhet a Kremlben?

Deák András: Az orosz politikai vezetés próbál úgy tenni, mintha nem lenne itt semmi komoly látnivaló a belső publikum számára. Már azt sem kommunikálták, hogy háború van, különleges hadműveletnek hívják, és nagyon megszűrik, hogy mi kerül be az orosz médiába. A közösségi oldalakat korlátozták a háború kitörése óta, nagyon lassan megy a Facebook és az összes tartalomközlő platform. Effektíve megfenyegették az online újságokat, hogy mit hozhatnak le, bezárják, ha túlzásba esik. A hivatalos médiában viszont érdekes módon kitapintható a feszültség, olyan megjegyzések vannak vezető műsorokban is, amelyek korábban nem hangozhattak volna el. Ennek ellenére a hivatalos hírműsorokba nem került be érdemben a harctéri cselekmény. Az biztos, hogy nem lehet eltagadni: a gazdasági szankciók már éreztetik a hatásukat a mindennapokban, az oroszok nem tudnak kiutazni az országból, a rubel árfolyama összeomlott. Nagyon komoly tárgyalások folyhatnak a háttérben, hogy mit és hogyan lehet csinálni. Amikor a két köztársaságot elismerték, Putyin minden egyes meghatározó miniszterét és vezetőjét utasította, hogy szóljon az elismerés mellett, és azt hangsúlyozta, hogy ez egy kollektív döntés volt. Ez nálam arra utalt, hogy itt nem volt egység ebben a kérdésben.

A külső hírszerzés vezetőjének a válasza azóta mémesedett is, ahogy nem mondta elsőre azt, hogy persze, minden rendben így.

Deák András: Igen, voltak kétkedők, és korábban ilyet nem tapasztaltunk. Érezték, hogy ez egy nagy horderejű döntés, és én úgy gondolom, hogy voltak ebben viták. Arról már nem is szólva, hogy hadászati szinten sem alakult úgy a helyzet, ahogy előzetesen számították, a gazdasági szankciókról már nem is szólva.

Mit várhattak az oroszok előzetesen egy ilyen lépéstől? Rosszul ismerték a Nyugat képességét? Benézték azt, hogy mennyire gyorsan és mennyire egységesen képes reagálni?

Deák András: Egészen merész elképzeléseik voltak, hogy mit fognak csinálni az első napokban. Kijev környékén próbáltak például helikopterekkel elfoglalni reptereket, ami nem sikerült. Engem már önmagában meglepett, hogy a főváros felé mennek, ami egy három és fél milliós hatalmas agglomeráció. Nagyvárosi csaták jönnek, és ott hatalmas vérveszteségeket kell fölvállalnia az orosz hadseregnek is, mert hosszú ostromra kell berendezkedni mindenkinek. A másik pedig a gazdasági szankciók. A fölkészülési fázisban januárban, februárban nem volt nyugati egység, nem volt letéve az asztalra, hogy ezek a szankciók várnak rátok, ha támadás indul, mert voltak tagállamok, amelyek ezt nem támogatták még elméleti szinten sem. Ezt lehet, hogy félreértelmezték a Kremlben és úgy gondolták, ha a felkészülési fázisban nem tudnak minket megfenyegetni, akkor a háború folyamán se fognak.

Annak volt valami előjele, hogy az oroszok a gazdaságukban készülnek a háborúra? Allokálták valahová a forrásaikat?

Deák András: Persze, 2014 óta készülnek. A háború előtt a dollárkitettségüket a jegybanki tartalékon leépítették, a jüant fölépítették és monetáris aranyat vettek, tehát láthatóan különböző eszközökbe menekítették a pénzüket. De ha egy ilyen gazdasági hadviselés beindul, arra igazából fölkészülni teljes mértékben nem lehet. Millió csatorna van, amelyen keresztül váratlanul hathat valamilyen dolog, és hát valóban, amit ledobtak rájuk, az egy taktikai atomfegyver.

Az orosz haderő felkészülését nyomon lehetett követni? Mikor gondolták a katonák először azt, hogy ebből háború lesz?

Szenes Zoltán: A szakértők és én sem hittem, hogy Putyin eddig elmegy. Azt gondoltam, hogy elismeri a két szakadár népköztársaságot, még azt is, hogy beküldi a békefenntartókat. Ez az úgynevezett grúz modell, amit 2008-ban is csinált. Gyakorlatilag átvették a hatalmat, aláírtak egy kétoldalú együttműködési, kölcsönös segélynyújtási szerződést, mint ahogy ez most is megtörtént, és ezzel tulajdonképpen Grúziával is befagyasztották a konfliktust. Szerintem azzal számoltak az oroszok, hogy amikor bemennek a békefenntartóikkal, tűzijáték, hatalmas lelkesedés, ováció, népünnepély fogadja őket. Itt volt egy hatalmas tévedés, mert közben a szörnyű történetek, amiket lehetett látni, megfordították a hangulatot. Ukrajna egy kettészakított ország, tehát a kelet az orosz, a nyugat inkább nyugatos, ezért azt mondták, nem egységes Ukrajna. Most viszont az látszik, hogy az ukrán öntudat vagy az ukrán hazafiasság megerősödött, és ez egy komoly fordulat. Akkor lehet sikeres a háború, hogy van egy erős kormány. Zelenszkij és az egész ukrán politikai elit megmutatta magát, nyomás alá helyezte a Nyugatot, kitart, nem menekült el, pedig mehetett volna Londonba emigráns kormányt csinálni. Az ukrán hadsereg 2014 óta nagyon sokat erősödött, azóta százezerrel nagyobb lett a létszáma, a költségvetés öt-hat százalékát költik rá, rengeteg nyugati támogatás kapott, és az ukrán hadseregnek van egy kemény magja is. Ez a "hadosztály" szélsőségesekből, csecsenekből és zsoldosok áll, és ott van még a nép támogatása is. Van délen például egy atomerőmű, ahol lehetett látni egy videóban, hogy a lakosság állt szemben az orosz hadoszloppal, és nem engedte be őket. Ilyet korábban soha nem lehetett látni, ezekkel az oroszok, főleg "orosz" területeken biztos, nem számoltak. Moszkva a támadások többségét a könnyű erőkkel gyorsan próbálta elrendezni, de a zászlóalji csoportoknak 5-7 napi harcra elegendő készletük van. A logisztikai erők a gépjárműoszlopokat nem tudták követni rendesen, mert a gyors mozgású, könnyű páncélos erőket az ukrán csapatok folyamatosan lőtték, amivel lassították például az üzemanyag-utánpótlást is. Én a leningrádi egyetemen végeztem logisztikai közlekedés területen. Az volt akkor a sláger, ha elindul egy orosz harckocsizászlóalj, akkor mögé kell tenni egy gépjárműszállító-oszlopot, mert nagyon sokat fogyasztanak az orosz eszközök. Nagyon jók az orosz eszközök, de sokat fogyasztanak.

A taktikai gazdasági atomfegyver ellen mi lehet az oroszok védekezése? A tartalékolás?

Deák András: A tartalékaikat is érinti, ennek a bő 600 milliárd dolláros jegybanki tartaléknak egy nagyon nagy része külföldön van.

Amikor tudták, hogy támadni fognak, nem lehet ezt hazavinni?

Deák András: Lehet, hogy nem gondolták, hogy a nyugat idáig és ilyen gyorsan elmegy. Az amerikaiak két nap alatt ledobták a legnagyobb fegyverüket, ezt a blokkoló szankciót négy orosz bank ellen, ami bizonyos szempontból erősebb, mint a SWIFT. Most valószínűleg az oroszok szívják a fogukat és megpróbálnak ehhez a helyzethez alkalmazkodni, és nem biztos, hogy mernek eszkalálni gazdasági fronton. Ami tény, hogy korábban soha ekkora gazdasági fegyvert nem vetettek még be.

A Nyugat azt mondta: orosz kézbe adja a választás lehetőségét, hogy innen most hogyan tovább? És mindkét válaszra van egy erős válasza?

Deák András: Nem, mert ahhoz nincs meg a politikai támogatás, főleg Európában. Az olaj és a gáz, ez két ilyen fegyver, de van egy csomó más, különféle színesfémek és a gabona. Például a kínai exportnak Németországba, Lengyelországba, Csehországban az ötöde Oroszországon keresztül jön. Ha a totális SWIFT-es leválasztást választják és valahogyan csoda folytán megoldjuk még az olajat meg a gázt is, akkor is több hónapos gazdasági lezárásokra kényszerülnénk itt Európában. Tudom, ez nagyon kegyetlen és rideg, de nem hiszem, hogy erre megvan a politikai felhatalmazás.

Szenes Zoltán: 2014 után ezek a gazdasági szankciók azért nem voltak erősek. Kína segítette Oroszországot, sőt, 2015-től elkezdte a kínai SWIFT-rendszert kiépíteni, és most van egy olyan kalkuláció, hogy esetleg az oroszok ebbe beszállnak erősebben. Minden orosz cégtől 80 százalékban elveszik a valutát, gyűjtik a pénzt, de szerintem az igazi politikai stratégiai hiba az volt, hogy nem gondolták: ennyire egységes lesz a Nyugat. Ennek persze az lehetett az oka, hogy egyik nap nemet, két nap múlva pedig igent mondta a szankciókra. Tulajdonképpen összekovácsolta Putyin a Nyugatot, és ebből fakadóan, ezekkel a gazdasági szankciókkal mindenhonnan kitiltják az oroszokat. Az oroszok ideje nagyon fogy, ahhoz, hogy úgy jöjjenek ki ebből a háborúból, hogy megőrizzék az arcukat, keresniük kell azokat a pontokat, amikor azt mondhatják, na, akkor itt megállunk és befejezzük, mert elértük a politikai célokat.

Milyen politikai célok jöhetnek szóba egyáltalán, ha az eredeti terv, az volt, hogy demilitarizálni meg nácitlanítani kell Ukrajnát? Ezek nagyon magasra tett politikai célok.

Szenes Zoltán: Magasra, ez egyértelmű. A demilitarizálni azt jelenti, hogy a háború végére alig maradna hadserege az ukránoknak. Ez nekünk ismerős, mert Trianonban is meghatározták, hogy 36 ezer főnél nem lehet nagyobb a hadseregünk. Sőt, nehézfegyverzetünk és hadiiparunk sem lehet. A nácitlanítás pedig azt jelenti, hogy a jelenlegi ukrán kormányt le kell váltani. A kijevi kabinetnek amúgy nagyon sok rossz intézkedése volt, ilyen például a nyelvtörvény is. A hadműveleti tervek alapján az látszik, hogy az új Oroszországnak egyre inkább megvan a fizikai alapja. Ez azt jelentené, kettévágnák Ukrajnát, és akkor lenne egy csonka Ukrajna meg lenne az orosz fennhatóság. Az persze nagy kérdés, hogy ebbe beleegyeznek-e az ukránok.

Deák András: Nagyon nehéz visszajátszani, hogy mik voltak a stratégiai tervek. Ha tényleg ezzel a nagyon gyors győzelemmel számolunk, akkor Kijevben meg kell buktatni a kormányt, beültetni oda valakit, és vagy egy egységes Ukrajnát létrehozni egy oroszbarát erővel, vagy félbevágni, hogy jobb- és balparti Ukrajna legyen, plusz a dél menne Oroszországhoz. Ebből az elméletből az utóbbi valószínűleg megvalósul, mert a sztyeppén nem állítják meg az oroszokat, csak a városokban húzódhatnak el a harcok. Az oroszok szerintem mindezt úgy gondolták, hogy valahogy megint elsikkad, mint eddig oly sok minden más. Hogy emiatt sem lesz erős nyugati reakció, nem lesznek gyilkos szankciók, de ha valami lesz is, akkor azt majd túlélik. És legfőképpen azt gondolták, hogy az orosz lakosság mindezt majd lenyeli. Hogy lenyelik-e, az lesz a nagy kérdése a jövőnek, mert olyan dolgokat lehet látni, amelyeket én korábban nem tapasztaltam. Egy ilyen horderejű külpolitikai kérdésben repedés van a patrióta blokkon belül. Például Vlagyimir Szolovjov, a létező putyinizmust bevezető állami műsora a tévében minden este nyálas módon szolgálta ki a Putyint, de most például az egyik állandó meghívott úriember arról kesergett leszegett fejjel, hogy az orosz hadsereg orosz professzorokat öl Harkovban, és hogy van ez? Ez még nem egy támadás a putyinizmus ellen, de egy nagyon komoly jelzés. De a kommunista pártból is több képviselő a béke helyreállítására szólított föl.

Mennyire stabil Vlagyimir Putyin döntési képessége? A kis ember mindig attól fél, hogy a nagy ember egyszer meginog és egy visszavonhatatlanul rossz döntést hoz. Amikor a nukleáris fegyverek készültségi szintjének megemeléséről beszélt, akkor nyilván sok embernek ez jutott az eszébe.

Szenes Zoltán: Az orosz nukleáris rendszer vezetése, irányítása és a technikai rendszer gyakorlatilag azonos az amerikaiakéval. Putyin a főparancsnok mint elnök, a nemzeti biztonsági tanácsnak az elnöke, de ott is háromgombos a lépcső. Van a miniszter, illetve a stratégiai erők parancsnoka, és csak utána van parancs. A felelősség nagyon nagy. A Ria Novosztyi egyik újságírója közzétett egy előre megírt cikket, ez egyébként a Bloomberggel is előfordult még korábban, hogy elfoglaltuk Ukrajnát. És ott leírta tulajdonképpen, hogy Putyin a Szovjetuniót akarja a baltiak nélkül létrehozni. És ebben biztos van igazság, mert a Putyinnak volt elhíresült mondata, hogy a XX. század legnagyobb geopolitikai története a Szovjetunió a széthullása. A legnagyobb változás az, hogy rendkívül egységes lett a Nyugat, és gyorsan történnek döntések.

Mennyire stabil Vlagyimir Putyin döntési képessége? Lehet-e erről bármit tudni?

Deák András: Nem, ez egy fekete doboz. Legalábbis földi halandó, aki a hírekből tájékozódik, nem tudja, hogy mi játszódik le, kikkel beszél, mik az érvek. Szerintem nem megőrülésről van szó, hanem egész egyszerűen rózsásabbnak látták a helyzetet, mint amilyen. Kapzsik voltak, gyorsan akartak mindent, és elszámolták magukat a Nyugat reakciójában, de gazdaságilag is. Ez önmagában elég ijesztő, ha egy nagyhatalom ilyen léptékű stratégiai számítási hibákat vét. Tehát nem kell ahhoz irracionálisnak lenni, hogy féljünk tőle. Putyinnak most biztos, hogy alkalmazkodnia kell a helyzethez, mert elvesztette a kezdeményezést sok tekintetben.

A lakossági támogatása megvan?

Deák András: Egy fölmérés szerint igen, de én nem nagyon hiszek neki, mert úgy tették föl a kérdést, hogy abból kihozták a kétharmadot. És akkor még nem voltak áldozatok, legalábbis az orosz lakosság nem tudott róla, és még nem voltak szankciók sem. Általában azt lehet tudni, hogy az orosz lakosság túlnyomó többsége nem akar háborút, nem támogatja a háborút. Nagyon szimptomatikus volt már az, hogy a lakosság 85-90 százaléka támogatta a krími annexiót, egységes konszenzus volt, ehhez képest már csak ötven százalék támogatta Donyecket. Innentől pedig nem tudom: pontosan mi a stratégiai nyereség, tehát mit lehet otthon mondani, hogy nyertünk? Ezt fogják mondani, de hogy ezt ki hiszi el, miközben nőnek a költségek. Nem lesz nyugati automobil, a szomszédban meghaltak a fiúk a fronton, nem tudok külföldre utazni, semmit nem ér a rubel, magas lesz az infláció, tehát hosszú listát tudok mondani arról, hogy az elkövetkezendő egy-két évben mik jönnek, és ezt meg kell majd valahogy magyarázni otthon.

Az látszik, hogy a Nyugaton kívül kikkel kíván üzleti kapcsolatokat kiépíteni, amiből fenn lehet tartani az ország működését? Mindenki Kínát és Indiát is szokta említeni.

Szenes Zoltán: A háború környékén Iránnal és Pakisztánnal komoly tárgyalásban voltak. India pedig tartózkodott az ENSZ BT előterjesztésekor, hogy elítéljék az orosz agressziót, és még Kína lehet a listán.

Kína akkora, hogy ha valaki vele tud üzletet kötni, akkor az nem egy lehetőség, hanem az a világ legjobb dolga, nem?

Szenes Zoltán: Kína lassan amerikai szinten van export-importban. High-tech ügyekben úgy megy előre, mint a rakéta, ami azt jelenti, hogy a kínai támogatás nagyon fontos. A téli olimpia előtt Pekingben Hszi Csin-pinggel találkozott is Putyin, és aláírtak egy nyilatkozatot. Ez egy nyolcoldalas dokumentum, amiben lefektették az új világrend alapjait. Amerika-elemzőknek, akik a Kína-ellenes politikát bírálják, az egyik érve mindig az, hogy a Kína elleni ellenségeskedés egy időben az Oroszországgal ellenségeskedés, igazából ezt a két nagyhatalmat összehozza és egymás hátának támaszkodnak. Megnyitották két vagy három éve a Szibéria Ereje gázvezetéket, most már húsz százaléka a kínai energiapiacnak orosz gázból működik. De Moszkva minden új fegyvert odaad Pekingnek, amire korábban nem volt példa. Tehát az egyidejű konfrontáció Kínával és Oroszországgal a Nyugat szempontjából nem jó. Abban Európának egyébként lehet szerepe, hogy próbálja csillapítani ezt az amerikai küzdelmet.

Az orosz–kínai egymás hátának vetés erősebb most?

Deák András: Nekem még mindig az az első kérdés, hogy akkor az európai gazdasági kapcsolatok rövid távon mennyire sérülnek és hogy akár az oroszok, akár az európaiak fognak-e továbbmenni. Azért az az ötszázmilliárd dollár, ami évente befolyik olaj- meg gázkereskedelemből, ennek a kétharmada itt Európában landol. Arra az oroszoknak elvileg szükségük van, most főleg, hogy haldoklik a pénzügyi rendszerük. Ez szerintem meghatározó kérdés. Aztán valóban jön Kína meg a többiek. A Kína felé fordulás egy strukturális fordulat az orosz gazdaságban. Húsz éve tart, a politika is erősítette, kétségtelen. Ami fontos lehet, hogy a kínai pénzpiacok viszonylag mélyek és Kína nem része a szankciós rezsimnek közvetlenül. Tehát mivel a szankciók legjava pénzügyi, ezért Kína, ha nem fél az amerikaiaktól túlzottan, akkor segíthet az orosz pénzügyi rendszert életben tartani. Az oroszok is 2014-ben létrehoztak egy nemzeti fizetési rendszert, tehát minden Oroszországon belüli fizetés kötelező módon Oroszországon belül zajlik, nem érinti a SWIFT. Régebben ez úgy volt, hogy egy orosz bankból orosz bankba való fizetés is kiment külföldre és jött vissza. A kínaiak szeretnek bemenni olyan helyzetekbe, amikor valaki gyenge és megsérült, márpedig az oroszok most gyengék és megsérültek gazdasági értelemben. Most nagyon jó alkualapjuk van a kínaiaknak, hogy ebbe belemenjenek. Nagyon nagy a csábítás szerintem, hogy amiket az oroszok így feldobálnak nekik, azokat jó kondíciókkal elfogadják.

Mi lesz az Európába irányuló olaj- és gázszállításokkal? Magyarán: kell-e arra készülni, hogy a szankciókkal együtt hideg lesz a következő tél?

Deák András: Ezt a telet úgy csináltuk végig, hogy lemerítettük a szokásosnál is jobban a tárolókat. Ha az oroszok maradnak ezen a szinten és közben pedig az európai termelés tovább zuhan, akkor ezt nem biztos, hogy föl bírjuk normálisan tölteni, ezen el kell kezdeni gondolkodni már most. Nem az idei tél az izgalmas, hanem a következő. Most nincs sok tartalékkapacitás, az is kérdés, hogy a szaúdiak belépnek-e ebbe a folyamatba. Ha az oroszok ne adj isten, valamiért elkezdenék használni az olajfegyvert, akkor kikkel lesznek a szaudiak? Ez nem egyértelmű szerintem, főleg azért, mert az amerikaiak, a Biden-kormányzat szankciókat vetett ki a Hasogdzsi-gyilkosság miatt a szaúdi vezető elitre, és ezt nagyon rossz néven vették Rijádban.

Mikor van elfoglalva Kijev?

Szenes Zoltán: A legenyhébb változat, hogy feltűzik a fehér zászlót, a legerősebb pedig amikor a kormányt fizikailag eltávolítják, megsemmisítik, és akkor nincs központi vezetés és az ellenállás is megszűnik. Ez nem jelenti azt, hogy a partizánmozgalom, hogy az ellenállás ne folytatódna, de maga a központi vezetés, a központi állami intézmények megszünnek. Egyébként az oroszok erre törekednek, mert látjuk, az utóbbi időben támadják a villamosműveket, a közműrendszereket, a híradóinformatikai rendszereket.

Tévétornyot bombáznak. Ez szimbolikus?

Szenes Zoltán: Három nappal az után, hogy a NATO Jugoszláviában a tévétornyot bombázta, Milosevic megadta magát.

Az internet korában élünk, mindenkinek van egy okostelefonja.

Szenes Zoltán: Addig, amíg működik, de akkor tud az elnök mozgósítani, beszélni, amíg van összeköttetés. A kommunikációs rendszert ők tudatosan támadják. De ott a vízellátás, most négy megyényi területen nincs víz. A nélkülözésüket olyanná teszik az oroszok, hogy az emberek elesettekké váljanak, és azt mondják, hogy elég ebből és a politikából.

Automatikusan a kormányt sújtja, ha ez embereket elvágják a víztől?

Szenes Zoltán: Nem biztos, hogy a kormányt. Előbb-utóbb az ukrán elnöknek is el kell gondolkodnia, hogy az ér többet, hogy hatalmon maradjon, vagy az, hogy azt mondja, elég ebből a szenvedésből.