Infostart.hu
eur:
386.47
usd:
330.03
bux:
110405.74
2025. december 20. szombat Teofil
Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára előadást tart a Hajdú-Bihar Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Munkaerőpiaci kihívások és elérhető támogatások című konferenciáján Debrecenben 2025. április 10-én.
Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

Így valósulhat meg a 85 százalékos foglalkoztatási cél

Fontos kormányzati célkitűzés, hogy a 20–64 éves népesség foglalkoztatási rátája 2030-ra érje el a 85 százalékot – mondta a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára Debrecenben, a Munkaerőpiaci kihívások és elérhető támogatások címmel rendezett iparkamarai konferencián.

Czomba Sándor kiemelte, hogy Magyarország a múlt évi 81,1 százalékos foglalkoztatási rátával a hetedik helyre lépett elő az Európai Unió (EU) tagországainak listáján, alig lemaradva Németországtól, lényegesen meghaladva az EU 75,8 százalékos átlagát.

Hozzátette: az elmúlt évek gazdasági növekedésének eredményeként nem a munkanélküliség, hanem

a munkaerőhiány jelenti az egyik legfőbb kihívást,

ezért a legfontosabb tennivaló a potenciális munkaerő-tartalék mozgósítása, az álláskeresők és munkavállalók képzésének támogatása, a nem tanuló és nem dolgozó fiatalok támogatása, az 55 év feletti munkanélküliek és inaktívak elhelyezkedésének támogatása, mert a gazdaság munkaerőigényét elsősorban hazai munkaerővel kell kielégíteni.

A vállalkozások döntő többsége magyar munkaerőt keres, de kérdés az, hogy van-e magyar munkaerő – hangoztatta az államtitkár. Czomba Sándor megítélése szerint 300 ezer olyan honfitársunk van – regisztrált álláskereső, inaktív –, aki munkára képes állapotban van vagy lehet.

Közülük 150 ezer „nagyon messze van a munkaerőpiactól” egészségügyi, szociális vagy mentális problémák miatt. Körülbelül 100 ezer ember hadrafoghatónak tűnik, de nekik mobilitási problémák vannak – magyarázta a politikus megjegyezve, hogy harmadik országból jelenleg 132 ezer foglalkoztatott van az országban, ez az összes foglalkoztatott mindössze 2-3 százaléka. Rájuk szükség van, ha már nincs magyar munkaerő, mert nélkülük további magyar munkahelyek szűnnének meg, és a magyar munkaerő külföldre kényszerülne – tette hozzá.

Egy felmérés szerint az álláskeresők munkába állását akadályozó legfontosabb tényezők a motiváció hiánya (26,5 százalék), a szociális ellátás igénybevétele (23,7 százalék), az egyszerűsített foglalkoztatás (19,6 százalék), a megfelelő közlekedési lehetőség hiánya (18,5 százalék), a be nem jelentett munkavégzés (16,5 százalék), illetve a munkavégző képesség hiánya (13,9 százalék) – ismertette az államtitkár.

A helyzet javítása érdekében több változtatást is terveznek:

az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény módosításával július 1-jétől ebben a foglalkoztatási formában a munkanapok száma legfeljebb 120 nap lehet és a ledolgozható munkanapok száma a munkavállalóhoz kötött; mezőgazdasági idénymunka esetén 2026. január 1-től az egy naptári évre irányadó 120 nap további 90 nappal meghosszabbítható; ugyancsak a jövő évtől az alkalmi munka esetén az azonos felek közti foglalkoztatásnál a 90 napos éves korlát megszűnik – ismertette Czomba Sándor.

Kitért arra is, hogy a mintegy 460 milliárd forint értékű uniós forrásból megvalósuló munkaerőpiaci programok célja az álláskeresők elhelyezkedésének és mobilitásának elősegítése, a hazai munkaerő-tartalék mozgósítása, a munkahelyi képzések támogatása.

Kiemelte: a magyar gazdaságpolitika jelenlegi célrendszere hat pilléren – kkv-k fejlesztése, száz gyár építése, bérkonvergencia, adócsökkentő politika folytatása, lakhatás támogatása, infláció elleni program – nyugszik.

A gazdaságpolitika célrendszere a gazdasági semlegesség koncepcióján alapszik, amely szerint ellen kell állni mindenféle blokkosodásnak, és ki kell maradni azokból a konfliktusokból, amelyek arra kényszerítenének, hogy válasszunk Kelet és Nyugat között, legyen szó finanszírozásról, beruházásokról, piacokról, technológiáról, vagy energiasemlegességről – mondta Czomba Sándor Debrecenben.

Nem mindegy, ki dolgozik kinek

Miklóssy Ferenc, a hajdú-bihari kereskedelmi és iparkamara elnöke a fórumon azt mondta, Magyarország növekedésének alapvető feltétele a humán munkaerő, megítélése szerint meg fog nőni a képzett munkaerő iránti igény, ezért elengedhetetlen a humán tőke minőségi szintjének az emelése.

Ugyanakkor – fűzte hozzá – szükség van a külföldi munkaerőre, nélkülük nem megy, de nem mindegy, hogy ki dolgozik kinek: a magyar a külföldinek, vagy a külföldi a magyarnak.

A debreceni kamarai fórum további előadói részletesen bemutatták Hajdú-Bihar, illetve Debrecen gazdaságát, a helyi munkaerőhelyzetet.

Címlapról ajánljuk
Donald Trump le akar számolni Venezuela elnökével

Donald Trump le akar számolni Venezuela elnökével

Az amerikai elnök teljes olajblokádot hirdetett Venezuela ellen, hadihajókkal zárná el az ország fő bevételi forrását. Szakértők szerint a gazdasági nyomás egyedül nem biztos, hogy elég lesz a rendszer megdöntéséhez.

Az EU nem ezt az utat tervezte Ukrajna támogatására - Merz ennek ellenére elégedett

A zárolt orosz vagyon érintetlen maradt, a tagállamok három kivétellel Ukrajna 90 milliárd eurós támogatásában állapodtak meg. Legalábbis a nyilvánosság előtt ezzel a német kancellár is elégedett volt, noha az eredményhirdetésig az ellenkezőjét remélte.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2025.12.22. hétfő, 18:00
Vecsei Miklós
felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke
Így vált jelképes támogatássá a családi pótlék

Így vált jelképes támogatássá a családi pótlék

A családi pótlék történetéről szóló kétrészes cikksorozatunk első részében a családi pótlék kialakulását tekintettük át egészen a rendszerváltásig. Ennek a támogatásnak a története jól mutatja, hogyan lett egy szűk körű, szociális indíttatású juttatásból olyan univerzális ellátás, amely évtizedeken át jelentős segítséget nyújtott a magyar családoknak. A 20. század során a jogosultak köre folyamatosan bővült, egyes időszakokban a családi pótlék a háztartások bevételének meghatározó részét képezte. A nyolcvanas évek végére pedig elérte a csúcspontját: minden gyermek után, munkaviszonytól függetlenül járt, és összege viszonylag jelentősnek számított. Mindez azonban éles kontrasztban áll a jelenlegi helyzettel, amikor az összeg évtizedek óta változatlan, és reálértékben szinte eltűnt a családok költségvetéséből. Felmerül a kérdés: hogyan jutottunk el idáig, és milyen társadalmi, gazdasági tényezők vezettek ahhoz, hogy a családok egykori védőhálója mára szinte jelképes támogatássá zsugorodott?

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×