Az őslégkör szén-dioxidban gazdag, oxigénben szegény volt. Folyékony kőzet borította a teljes földfelszínt, csak néhány helyen emelkedtek ki kisebb őskontinensek a magma óceánjából - olvasható a Science Advances szerdán megjelent számában közölt tanulmányban.

Paolo Sossi, a zürichi Szövetségi Műszaki Egyetem (ETH) geokémikusa és nemzetközi kutatócsoportja azt vizsgálta, hogyan alakult ki ekkoriban a bolygó légköre.

Ehhez lézerfénnyel kőzetet olvasztottak egy speciális berendezésben, majd megvizsgálták, hogyan változott a légkör összetétele, mialatt a környezet hőmérséklete lehűlt és a magmaóceán megszilárdult.

A Föld történetében ez a lehűlés geológiai léptékben nagyon gyorsan, nagyjából egymillió év alatt zajlott le

- magyarázta Sossi.

Az eredmény: az atmoszféra szén-dioxidtartalma nagyjából 95 százalék volt, ezáltal a légnyomás az ősi Földön mintegy százszor akkora volt, mint ma.

A szén-dioxidtól eltérően a vízgőz a légkörben kondenzálódott és a magmaóceánban oldódott fel. Így keletkezett több mint négymilliárd éve a Föld körül az a szélsőségesen üvegházhatású légkör, amely hasonló a Vénuszt ma körülvevő atmoszférához.

• A kutatók szerint ahhoz, hogy a Földön az élethez kedvező feltételek jöjjenek létre, szükség volt a Naptól való viszonylag nagy távolságra. Ezáltal a víz a Földön nem párolgott el, hanem az ősóceánban gyűlt össze.
• Másfelől a Föld folyamatosan nyelte magába a szén-dioxidot: a gáz a tengervízben oldódott fel, kalciummal vegyült és a talajra ülepedett. A lemezek mozgása ezután a szén-dioxidot a földkéreg és a földköpeny mélyébe húzta.

"Azt egyébként még nem tudjuk, az oldott vízmolekulák hogyan jutottak a magmaóceánból a légkörbe, és később esővízként hogyan tudtak a tengerekbe gyűlni. Ezeket a jelenségeket további kísérleteinkkel vizsgáljuk" - tette hozzá Sossi.