A kapitalizmus a válságokon keresztül fejlődik - hangsúlyozta a korábbi jegybankelnök a XXI. Század Intézet kerekasztal beszélgetésén, amelyet "Válságban a kapitalizmus is?" címmel rendeztek.

Surányi György azt mondta: most is egy ilyen válság van, csak ebben az esetben a szokásosnál erősebb, amelynek egyik kiváltó oka szerinte az általános bizalmatlanság, ami például ahhoz vezetett, hogy a bankok nem hiteleznek egymásnak.

Surányi György elmondta: felül kell vizsgálni a piac önszabályozására épülő rendszerét, amely a '90-es években alakult ki. Rámutatott: az utóbbi 10-15 évben néhány ország, főleg az USA hihetetlenül laza költségvetési és monetáris politikát követett, és a külső eladósodását mások finanszírozták.

Problémaként említette, hogy amíg a '90-es évek óta Amerika gazdasága folyamatosan nő, ezt a növekedést nem követte a lakosok reálkeresete. Surányi György elmondta: válsághoz vezet, ha a lakosságnak nem növekszik a reálkeresete, és ezáltal csökken a piaci kereslet.

A megoldást Magyarországon abban látja, hogy a monetáris politikán keresztül rá kell kényszeríteni a bankokat: adjanak hitelt a még hitelképes vállalkozásoknak. Hangsúlyozta: már nem csak likviditási problémáról kell beszélni, hanem a foglalkoztatás veszélyeztetettségéről is.

Hozzátette: a kormány jelenlegi strukturális reformjainak nincs hatása a növekedésre még öt éves távlatban sem, viszont a foglalkoztatottság kérdése probléma. Szerinte a válság megoldásához elengedhetetlen lenne az adórendszer átalakítása.

Bokros: A helyzet nem írható csak a nemzetközi válság számlájára

Bokros Lajos korábbi pénzügyminiszter is a reformokat tartja a megoldásnak a válság kezelésére. Szerinte Magyarországon a gazdasági növekedés újraindításához nemcsak megfelelő gazdaságpolitikára, hanem mélyreható szerkezeti változásokra, átfogó intézményi reformokra van szükség.

A volt pénzügyminiszter az Élet és Irodalomban közölt cikkében az 1998-ban bevezetett nyugdíjpénztári reform 10 éves évfordulóját felemlítve megállapítja, hogy azóta az egymást követő kormányok már egyetlen érdemi reform elindítására sem voltak képesek, azaz 1998-ban véget ért a XX. századi magyar reformkor.Magyarország 2001 és 2006 között durván túlköltekező, mesterséges élénkítésre alapozott, a belső fogyasztás növelését célzó, külső és belső hitelfelvétellel finanszírozott jövőfelélő gazdaságpolitikát folytatott. De a két éve tartó megszorító keresletkorlátozó gazdaságpolitika nyomán sem látszanak a kibontakozás jelei, és ezt nem lehet csak a nemzetközi pénzügyi válság számlájára írni.

2008. október végére Magyarország az államcsőd küszöbére került, a forint leértékelődése miatt a valutaválság lehetősége is felrémlett. Az ikerdeficit, ikereladósodás, ikerbizalmatlanság mesterhármasa a szakadék szélére lökte az országot, innen visszarántani csak az EU és az IMF 20 milliárd eurós hitelének bizalomerősítő hatásával lehetett - írta Bokros Lajos.

A kormánynak az elmélyülő válság elhúzódó visszaesés, vagy a nyílt azonnali csőd között kellett választania, és ilyen helyzetben nyilvánvaló, hogy a válságot mint kisebbik rosszat kell választani.

A tanulmányban Bokros Lajos amellett érvelt, hogy több reform együttes végrehajtása segítheti azok teljesülését. Legfontosabb területekként az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a közigazgatást és a közteherviselést jelölte meg. Az egészségügyben a kötelező társadalombiztosítás mellett a kötelező magánbiztosítást javasolja, amelynek tagja lenne minden 18 éven felüli állampolgár. Egy ilyen rendszer szerinte versenyre készteti az egészségügyi intézményeket, javítva így az egészségügyi szolgáltatás minőségét is.

Ugyancsak szorgalmazza a nyugdíjreform folytatását a névleges járulék-meghatározottságú rendszer bevezetésével. Ennek lényege az lenne, hogy a nyugdíjrendszerben a járulék mértékét rögzítenék és ettől tennék függővé a járadék nagyságát.

Fontos elem az adóreform

A közteherviselés reformjánál a volt pénzügyminiszter hangsúlyozza: annak döntő láncszeme nem az adókulcsok divatos csökkentése, hanem az adózók körének bővítése és az adózandó jövedelem szélesítése. Javasolja a minimálbér adómentességének eltörlését, például egy 10 százalékos adó bevezetésével.

Szerinte az adóreform megvalósítható anélkül, hogy a költségvetés bevételei csökkennének, lehetséges az úgy nevezett semleges adóreform. Az igazságos közteherviselés alapfeltételének tekinti az értékalapú ingatlanadózás bevezetését, ami pótolhatja az szja-ból kieső bevételeket, ha ott csökkentenék a kulcsokat. Szükség lenne a kivételek, a mentességek, az adókedvezmények eltörlésére.

A vállalati nyereségadózásban a rendszer egységesítését és egyszerűbbé tételét javasolja, többek között az eva megszüntetésével. Ugyancsak szorgalmazza a helyi iparűzési adó megszüntetését, amit a vállalkozások esetében is az értékalapú ingatlanadóval váltana fel.

Javasolja a kisvállalkozások adómentességének megszüntetését, az osztalékadó felemelését a személyi jövedelemadó határkulcsának szintjére és az osztalék megterhelését fix egészségügyi hozzájárulás felett fizetett úgynevezett kiegészítő adóval. Így szerinte közelíthető lenne a cél, hogy a személyes jövedelmek mind nagyobb része egyetlen csatornán, a béren keresztül legyen kivehető a vállalkozásokból.