Tegyük fel, hogy elhatároztam: megszüntetem folyószámlámat a korábban Midland Bank néven ismert HSBC banknál, amely ötven éve kezeli a pénzemet, és átmegyek a három nagy angol bank közül valamelyik másikhoz, tehát a Lloydhoz vagy a Barclays-hoz, netán egy kisebb pénzintézethez.

A nagyok közül mindháromnak rengeteg fiókja van, vidéken is, sőt külföldön is. Besétálok a HSBC sarki fiókjához ,és közlöm, hogy ott hagyom őket.

Ennek nem örülnek, de nem tehetnek ellene semmit. Legfeljebb kijön az irodájából a fiókvezető, leültet a tárgyaló szobában, és megkérdezi, miért leszek hűtlen hozzájuk.

Természetesen vissza kell adnom a csekkönyvemet és a hitelkártyámat.

Angliában a lakosság túlnyomó részének van csekkönyve, hiszen a fizetését vagy a nyugdíját egyenesen a bankfiókjába utalják havonta.

Itt a csekkfüzet elsősorban arra szolgál, hogy árucikkekért és szolgáltatásokért fizessek egy-egy kitöltött, és hitelkártyával megtámogatott csekkel. Továbbá ezzel veszek fel a folyószámlámról készpénzt.

Az összes tranzakció, tehát pénz kivétel vagy befizetés, zsiró útján történő vagy bankmegbizatásos számlatörlesztés, a csekkönyv, a hitelkártya, a lakásra postázott havi bankjelentés, mind-mind ingyenes.

Tehát, ha nyitottam új bankszámlát másik bankban, fogom a csekkönyvemet és egy csekken minden pénzemet átírom oda.

S hogyan nyithat valaki számlát? Ha 18 éven felüli, a lakcímét kell bizonyítania, vállalnia kell, hogy hitelképességét ellenőrzik, és máris működik a folyószámla.

Három napon belül kap az illető csekkönyvet, egy héten belül hitelkártyát és PIN-számot.

Persze, örülnek, ha bemutatásra kerül egy korábban használt bank utolsó havi jelentése és még inkább annak, ha az illető közli, hogy a munkáltatója ezentúl oda küldi a havi fizetését.