Az „Üzenet a palackból – A TFA-szennyezés gyors terjedése az EU-ban” című dokumentum riasztó adatokat mutat be az „örök vegyi anyagok” közé tartozó trifluor-ecetsav (TFA) környezetben lévő jelenlétének növekedéséről.

Örök vegyi anyagoknak nevezik a perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagokat (PFAS), mert nagyon nehezen bomlanak le. Az e csoportba tartozó mesterséges vegyületeket használják egyes vegyszerekben, élelmiszerekkel érintkező anyagokban és kozmetikumokban is. Ha élő szervezetbe kerülnek, az nem tudja lebontani őket, ezért mint idegen mérgező vagy szennyező anyagok, felhalmozódhatnak a szövetekben. Ezt nevezik bioakkumulációnak.

A borokat vizsgálva tíz európai ország – köztük Magyarország – régi (1988 előtti) és új (2010 utáni) borait elemezték. Minden új bor tartalmazott TFA-t, a medián koncentráció 110 μg/l volt, a legmagasabb mért érték pedig elérte a 320 μg/l-t.

Ez körülbelül százszor magasabb, mint a korábban felszíni és ivóvízben mért, már eleve magasnak számító átlagos értékek

– emelte ki az eredményekről beszámoló Index.

A TFA-t nem mutatták ki az 1988 előtt szüretelt régi borokban. A szennyezési szintek drasztikus emelkedése 2010 óta figyelhető meg.

A vegyszermaradványokat is vizsgáló párhuzamos elemzések szerint a hagyományosan termesztett szőlőből készült borok 94 százalékában akár 8 különböző növényvédőszer-maradvány is kimutatható volt – köztük két PFAS gombaölő szer: fluopiram és fluopikolid.

Bár a bioborok túlnyomó többsége mentes volt a peszticidektől, TFA-t ezekben is találtak, igaz, csak kisebb mennyiségben.

Magyarországról két bort vizsgáltak, egy villányi kékfrankos vörösbort és egy tokaji sárgamuskotály fehérbort, mindkettő neves borházból származik. A kékfrankos trifluor-ecetsav (TFA) tartalma jelentősebb volt, a sárgamuskotály TFA-szennyezettsége a határértékek alatti, de tartalmazott egyéb „növényvédő szert” is (ftalimidet, folpetet).

Az eredmények két okból is riasztóak:

• egyrészt a nagyon magas értékek a TFA növényi bioakkumulációjára utalnak,
• másrészt az elmúlt 10–15 évben tapasztalt ugrásszerű növekedés miatt sürgős beavatkozásra van szükség a szennyezettség, a kibocsátás megfékezésére.

Bár Magyarországon csak két mintát vettek, a vizsgálatok tapasztalatai alapján valószínűleg más borokban is hasonló szennyezettséget mutattunk volna ki – hangsúlyozta Simon Gergely, a PAN Europe vegyianyag-szakértője.

Michael Müller, a Freiburgi Egyetem gyógyszerkémiai professzora szintén hasonló TFA-növekedést figyelt meg saját kutatásaiban. A legalacsonyabb szintek azoknál a bioboroknál jelentkeztek, ahol a szőlőt évtizedek óta vegyszermentesen termesztik, vagyis ez megerősíti a gyanút, hogy a PFAS-alapú „növényvédő szerek” közvetlen vagy közvetett szerepet játszanak a TFA-szennyezésben.

A TFA a PFAS-vegyületek lebomlásának nem bomló végterméke – elsősorban mezőgazdasági peszticidek és hűtőközegként használt fluorozott gázok forrásából származik.

A Német Környezetvédelmi Ügynökség szerint a TFA-talaj- és vízszennyezés 76 százalékáért az agrárpeszticidek felelősek, míg az esőből származó (főként F-gázokból eredő) kibocsátás 17 százalékot, a szennyvíz és trágya 3–3 százalékot tesz ki.