A Dán Nemzeti Múzeum kutatói összesen 180 olyan textilmaradványt elemeztek, amelyek 26 különböző lápi lelőhelyről kerültek elő - olvasható a Science Nordic hírportálon.

Az eddigi elképzelések szerint a festett, mintás anyagok csupán Kr.u. 1. század után kezdtek széles körben elterjedni Európa északi részén, ám a mocsári textilleletek újabban elvégzett kormeghatározása azt bizonyítja, hogy legalább 500 évvel korábbiak.

Az elemzések kimutatták, hogy a vaskor kezdetén sárga, kék és vörös színezékeket használtak, s a korabeli ruhafestők magas fokú szakmai tudásról tettek tanúbizonyságot. Ráadásul nem csak festették a textíliát, de frissítették is a megfakult ruhanemű színét.

"A bronzkori ruházatokon még nem találjuk nyomát a színezésnek, vagy a mintáknak" - hangsúlyozta a vizsgálatokat irányító Ulla Mannering.

Mint a Dán Nemzeti Múzeum régésze kifejtette, a vizsgálatok megváltoztatták a mocsári múmiákról vallott nézeteket is, korábban ugyanis úgy vélték, hogy a lápban a korabeli társadalom számkivetettjei, bűnözők, foglyok, vagy szegény emberek végezték életüket.

"Az új felfedezés fényében felvetődik a kérdés, hogy a finom anyagból készült, színes ruhákat viselő embereket miért temették mocsarakban. Korábban senki sem foglalkozott a mocsári múmiák öltözékével, amit pedig mindenképp figyelembe kell venni, amikor az elhunyt társadalmi helyzetét akarjuk megállapítani" - magyarázta a régész, a huldremose-i asszonyt hozva fel példaként, kinek 1879-ben találták meg földi maradványait.

A nő juhbőrből készült felsőt, valamint természetes színezékkel festett gyapjúszoknyát és sálat viselt. Jobb karján sebesülés nyomai látszottak, ebből korábban azt a feltételezést vonták le a kutatók, hogy az asszonyt megverték, mielőtt feláldozták volna az isteneknek. A legújabb vizsgálatok során a szakértők viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a sérülés már a halál után keletkezett.

A ruházat elemzése kiderítette, hogy 14 juh gyapjából szőtték a nő finom öltözékét. Ruházata színpompás volt, s készítői vörös festéket is használtak, ami nagy ritkaságszámba ment a vaskorban.

"Nem tudjuk, hogy miként hunyt el az asszony, de ruházata magas társadalmi státusról tanúskodik. Sokkal valószínűbb, hogy az iránta való tisztelet jeleként temették a tőzegmocsárba. Esetleg tudását ismerték el ily módon, vagy a láp különös jelentőséggel bírt számára" - vélekedett Ulla Mannering.