A Hawaii Egyetem által végzet felmérés drasztikus csökkenést mutatott az olyan sűrűn lakott szigetek körül, mint például Hawaii vagy Amerikai Szamoa, ahol sokkal kevesebben vannak, mint az érintetlenebb, távoli óceáni régiókban.

"Úgy becsüljük, hogy a szirticápák száma lényegesen a népesebb szigetek közelében csökkent, átlagosan 90 százalékkal a más, távolabbi korallzátonyokhoz képest. Röviden: az emberek és a cápák nem keverednek" - magyarázta Marc Nadon, a Conservation Biology című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A legutóbbi kutatást a "vontatottbúvár-felmérés" elnevezésű módszerre alapozták, amelynek során búvárpárok számlálják a cápákat, miközben egy hajóról lógó kötéllel vontatják őket.

"Más víz alatti 'népszámlálási' metódusokhoz képest - amelyek jellemzően szükségtelenül nagy terekben igyekszenek pontosan számba venni nagyszámú, mozgékony fajokat - ezek a felmérések gyors rögzítést tesznek lehetővé nagy zátonyvidékeken" - mondta Ivor Williams, a csoport vezetője.

A kutatók több mint 1600, 2004 és 2010 között végzett vontatás eredményeit összegezték, és hasonlították össze az emberi népesség növekedésével, valamint olyan műholdas adatokkal, mint például a tengervíz felszíni hőmérséklete és más óceáni jellemzők.

"Minden sűrűn lakott vidéket megvizsgáltunk a szirticápák száma itt drasztikusan csökkent, azokhoz a közeli zátonyokhoz képest, amelyek közelében nem él annyi ember" - mondta Nadon.

A kutatók ötféle szirticápafajt számláltak meg a kutatás során.

"A tapasztalt mintázat - vagyis a népes szigetek körüli alacsony szám - állandónak mutatkozott, tekintet nélkül az óceáni régióra vagy a tengeri állapotokra" - jegyezte meg Julia Baum, a tanulmány társszerzője, a kanadai Victoriai Egyetem docense.