Hatalmas spagettizéssel ünnepelte meg Rómában az olasz termelőket tömörítő Coldiretti, hogy az UNESCO a kenyai Nairobiban tartott ülésén elismerte a földközi-tengeri táplálkozás értékét és egyediségét. Természetesen a Rómában megrakott ünnepi asztalon felvonult a mediterrán menü összes fő alapanyaga: durum búzából gyúrt tészta extraszűz olivaolajjal és illatos paradicsomból főzött szósz bazsalikommal, friss zöldség-gyümölcs és bor.

Rendkívüli volt az alkalom, de a Coldiretti szakácsai nem alkottak semmi különlegeset. Azt főzték, amit az olasz családok nap, mint nap fogyasztanak, azokkal a termékekkel, amelyek Spanyolországtól Itálián át Görögországig és Marokkóig a hagyományos konyha alapanyagának számítanak.

A négy ország régóta szorgalmazta a mediterrán konyha elismerését. 2006-ban nem sikerült, most viszont az ENSZ-szervezet rábólintott arra, hogy az egész világon irigyelt, utánzott és kedvelt konyhakultúra a szellemi világörökség féltett részévé váljon - többek között a listára szintén most beválasztott francia gasztronómiával, a kínai akupunktúrával és a spanyol flamencóval együtt.

"Hatalmas sikernek tartjuk. Ez az első alkalom, hogy a listára tradicionális táplálkozási mód került fel. Elismerték, hogy szoros kötelék létezik az étkezési szokások és a kultúra között" - vélekedett Giancarlo Galan olasz agrárminiszter. Hozzátette, hogy a mediterrán konyhával háromra emelkedett az Itália adta szellemi kulturális kincsek száma az UNESCO által már védetté nyilvánított ősi szicíliai bábművészettel és a Szardínián még most is hallható tenor énektechnikával együtt.

"Óriási olasz sikernek tartom. Érvényesíteni tudtuk a Földközi-medence országai által birtokolt élelmiszeripari források értékét. Ezzel kimondatott, hogy annak, amit eszünk, igenis befolyása van a gazdasági és kulturális életre. A mediterrán étrendben található elemek biztosították évezredeken keresztül és biztosítják még ma is az érintett népek identitásának és kultúrájának fennmaradását" - magyarázta Paolo Di Castro, az Európai UNIÓ mezőgazdasági bizottságának elnöke.

Változik is meg nem is

Az olasz politikusok áradozó nyilatkozatai önkéntelenül is elárulják, hogy mekkora lobbimunka áll az UNESCO-döntés mögött. Az olasz sajtó is hírt adott róla, bár különösebb ünneplés nélkül, és az olasz családok sem törődtek annak a "kincsnek" az elismerésével, amelynek ők már régen tudatában vannak.

Az egészséges táplálkozás szokását lényegesen nem tudta megváltoztatni a rohamosan változó életritmus sem. A nyolcvanas években vált divattá az amerikai gyorsétkezés, de nem bizonyult tartósnak. Az olaszok - a milánói menedzsertől a nápolyi halászig - a harmadik évezred elején többnyire még mindig azt eszik, ami frissen, abban az idényben a közelükben terem. A háziasszonyok nagy része a piacon kistermelőktől vásárol, és abból a bazsalikomból csippent le, amely cserépben a teraszán zöldül. És mindezt anélkül, hogy reggeltől estig azt ismételgetnék magukban, hogy a mediterrán konyha hagyományát ápolják.

Persze a nők egyre szélesebb körű munkavállalása a szupermarketek kínálta konyha felé hajtja Itáliát is. Az ENSZ római székhelyű Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) adatai is azt mutatják, hogy 1962 és 2002 között csökkent a friss zöldség-gyümölcs fogyasztás, egyidejűleg a görögök, spanyolok, portugálok, ciprusiak, máltaiak és olaszok napi kalóriafogyasztása 30 százalékkal emelkedett.

"Arról kell meggyőznünk az olaszokat, hogy nem mindegy, milyen paradicsomos tésztát esznek. Szerencsére nem kell sokat győzködnünk őket, a tudomány is segít: a mediterrán étrend teszi azt, hogy az olasz férfiak átlagéletkora 78 év feletti, a nőké 84. A British Medical Journal szaklap írta, hogy azzal, amit Itáliában eszünk, 13 százalékkal csökken a Parkinson- és az Alzheimer-kórban való megbetegedés veszélye, kilenc százalékkal pedig a szív- és érrendszeri panaszoké" - olvasható a Coldiretti honlapján.

A mediterrán konyha éltetése azonban nem kizárólag az olaszok egészségét szolgálja, hanem első számú idegenforgalmi vonzóerő is lehet. Az itáliai bor- és gasztroturizmus évi öt milliárd eurót hoz a vendéglátók és termelők kasszájába: fontos tehát tudatosítani, hogy Firenzében például nemcsak Michelangelo Dávid-szobra számít kincsnek, hanem az éttermek asztalára tett ételek is a szellemi kulturális világörökség részét alkotják. Az Európai Unióban 213 olasz élelmiszeripari termék vívta már ki magának a védett eredetű jelölést, arról nem is beszélve, hogy négy és félezer regionális termék közül lehet válogatni - mind a mediterrán étrend részét alkotja.