Az 50 éves és próbaidőre alkalmazott Andreas B. a munkaügyi bírósághoz fordult, hangoztatva, hogy nemcsak jogaiért, de méltóságáért is küzd. Elismerte ugyan, hogy a stressz miatt olykor erősebben izzadt, azt azonban határozottan cáfolta, hogy mindez környezete számára zavaró lett volna. A kollégák szolidaritást vállaltak vele, és aláírás-gyűjtő kampányba kezdtek elbocsátása ellen. Egyesek azt állították, hogy a főnöknő csak azért nem tudta elviselni beosztottja "szagát", mert az többször is ellentmondott neki.

A cég vezetője mindenesetre alapos indoklást készített, azt állítva, hogy Andreas B. több alkalommal is ápolatlan benyomást keltett, és erős izzadságszaga mellett piszkos kezeivel, illetve körmeivel tűnt fel. Szakmai kifogást azonban beosztottja ellen nem tudott felhozni, így nem is csoda, hogy az építész ügyvédje felháborodással kommentálta a történteket. Reinhard Bauer szerint olyan szörnyűségről van szó, amiből ha rendszer lesz, a legrosszabbra kell felkészülni.

Mindennek ellenére a munkaügyi bíróság első fokon Andreas B. ellen döntött. A bíróság illetékesei a főnöknő érzékeny szaglását nem kommentálták, de azt állították, hogy a próbaidő miatt joga volt felmondani.

A cégnél közvetve elismerték ugyanakkor, hogy a felmondási indok meglehetősen "izzadság szagú", ezért a csalódott építésznek azt ajánlották: még négy hónapra folyósítják fizetését, és a felmondási indoklásból törlik az izzadságszagra való utalást.

Ezt azonban Andreas B. a leghatározottabban elutasította, hangsúlyozva, hogy harcolni fog becsületéért.

A közelmúltban Berlinben váltott ki nagy felháborodást, hogy egy tekintélyes vállalat vezetője azért mondott fel titkárnőjének, mert az egy fogadás után a tálcáról leemelt és elfogyasztott egy húsos táskát.