Afrika szubszaharai területeinek történetében nem ritka az évszázados szárazság sem, az éghajlat melegedése azonban még komolyabbá teheti az aszályos periódusokat. Jonathan Overpeck, az Arizonai Egyetem munkatársa szerint Nyugat-Afrika nagy része már most is a fenntarthatóság határán van.

Overpeck és kollégái a ghánai Bosumtwi-tó alján lévő üledéket vizsgálták, amely 3 ezer évre visszamenően megőrizte a vidék éghajlatának nyomait. Az időjárási feljegyzések csak mintegy száz évre nyúlnak vissza, ezért az üledék elemzése fontos további adatokkal szolgált.

A kutatók nemcsak annak az évtizedes aszálynak a nyomaira bukkantak, amely az 1960-as években pusztított, hanem évszázadokig tartó "megaszárazságok" jeleit is felfedezték. A legutóbbi ilyen periódus 1400-tól 1750-ig húzódott. Elsüllyedt erdőségek nyomai tanúskodnak azokról az időkről, amikor a tó évszázadokra kiszáradt.

A Száhel-övezetben lezajlott legutóbbi nagy aszály következtében a tó vize "csak" mintegy öt métert csökkent, míg a szélsőségesen száraz időszakokban a vízszint akár harminc métert is süllyedhetett. A legutóbbi évtizedek adatainak elemzéséből arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az aszályok a tenger felszíni hőmérsékletének változásához köthetők.

A megaszárazságok előfordulásának pontos okát ugyan nem sikerült megállapítaniuk a tó üledékének vizsgálatával, mindazonáltal úgy vélik, hogy a Föld éghajlatának melegedése még pusztítóbbá teheti az aszályokat. A hőmérséklet ebben a régióban 2,8-5,6 Celsius fokot emelkedik a számítások szerint még akkor is, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül csökkenteni.