Egyes területeken a tengeri zajszint évtizedenként megkétszereződik, és az alap szerint a döntéshozók keveset tesznek ez ellen. A cetek helyzetéről az elmúlt hónapban készült globális felmérésében a Természetvédelmi Világszövetség arra a következtetésre jutott, hogy a tengeri zaj komoly fenyegetést jelent az állatok számára.

A sziláscetek, mint amilyen a kék bálna és a hosszúszárnyú bálna, alacsony frekvenciájú hívásokat hallatnak, amelyek több ezer kilométerre is eljuthatnak a vízben. A delfinek és más fogascetek magasabb frekvenciájú hangokkal találják meg zsákmányukat.

A hajómotorok és -propellerek, valamint az olaj- és gázkutatásban alkalmazott szeizmikus légfegyverek olyan frekvenciatartományú zajt bocsátanak ki, amely mindkét fajcsoportot zavarja - idézi az alap jelentését a BBC hírszolgálata.

Az óceán zaja: kapcsold ki című jelentésben egy kutatásra hivatkoznak, amely szerint a kék bálna hívóhangjainak spektruma ma már csupán tizede annak, ami a motoros hajózás bevezetése előtt volt. Hangsúlyozzák továbbá, hogy a katonai szonárrendszerek okozták a csőröscetek tömeges partra vetődését. A szonár valószínűleg annyira megzavarja az állatok merülését, hogy a búvárok túl gyors felszínre kerülésénél jelentkező keszonbetegséghez hasonló állapotba kerülnek.

A jelentés nem az első, amely figyelmeztet a tengeri zaj veszélyeire, és nem is az utolsó. A gond az, hogy a problémát okozó legtöbb tevékenység - a kereskedelmi hajózás és a tengerfenéki bányászat - része a mai, összefonódott gazdaságnak. A törvényhozást pedig tovább nehezíti, hogy a zaj nagy része a nyílt tengeren keletkezik, amely nagyrészt szabályozatlan közeg.