A 62 éves sportember haláláról a családja tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubját.

Gedővári olimpiai aranyérmes volt csapatban az 1988-as szöuli olimpián, emellett az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokon nyert még két bronzérmet is - egyéniben és csapatban.

Világbajnokságon háromszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára: Hamburgban 1978-ban, Clermont-Ferrandban 1981-ben és Rómában 1982-ben egyformán a válogatottal ért fel a csúcsra.

Egyéniben világbajnoki ezüstöt és bronzot szerzett, előbbit 1981-ben, utóbbit 1982-ben, emellett csapatban kétszer volt ezüst-, és háromszor bronzérmes vb-ken.

Európa-bajnokságon egyéniben is győzött, 1981-ben Foggiában bizonyult a legjobbnak.

A nyúlánk, vékonydongájú, kiváló ütemérzékű balkezes kardozó legemlékezetesebb asszója minden bizonnyal az 1988-as olimpia csapatversenyének utolsó párharca volt. A szovjetek Szöulban már 8-4-re vezettek, a magyarok 8-7-re felzárkóztak, ekkor Gedővári Alsannal vívott és saját asszóján belül 1-4-ről egyenlített, majd 5-4-re nyert, így a 8-8-as végeredmény jobb találataránnyal aranyat ért.

Az Újpesti Dózsa és a Vasas SC vívójaként tízszer nyert magyar bajnokságot.

Gedővári Imre kora kiemelkedő kardvívója volt, mégsem sikerült egyéniben olimpián vagy világbajnokságon győznie, emiatt azonban - amint azt az MTI-nek a 60. születésnapja előtt mondta - nem volt benne hiányérzet.

"Amikor abbahagytam, azért tettem, mert már untam a sok utazást, bár fizikailag még bírtam volna a vívást. Ha újrakezdhetném, ugyanígy csinálnám!" - mondta akkor.

Õt választották meg az év hazai vívójának 1978-ban és 1984-ben. 1989 januárjától 1991 nyaráig a Magyar Vívószövetség főtitkára, 1991 februárjától 1996 decemberéig az UTE elnöke volt.