Egy kerekesszékes nyugdíjas szemaforzászlókkal, egy huszadik születésnapját ünneplő diák, meg egy világító kabátú biciklis - ők hárman már biztosan eltöltenek majd egy órát a londoni Trafalgar tér 1841 óta üresen árválkodó szobortalapzatán. A szervezők eddig 615 britet választottak ki találomra a csaknem 14 ezer jelentkező közül, de 1785 hely még kiadó.

A már biztos résztvevők közül a legfiatalabb 16, a legidősebb 83 éves, akad közöttük patkolókovács, egyetemi professzor és szemetes is. Lesz, aki valamilyen ügyért demonstrál majd a nyolc méter magas talapzaton, mások csak csendesen ücsörögnek, ácsorognak vagy olvasnak a rendelkezésükre álló hatvan percben.

Egyikük, Oliver Parsons-Baker tengerkutató a tiszta víz fontosságára és a túlhalászat veszélyeire hívja majd fel a figyelmet halnak öltözve. A dizájner David Rosenberg egy összecsukható biciklit is felvisz magával a magasba, a pedálozás közben termelődő elektromos energiával pedig a kabátjára erősített izzókat hozza majd működésbe.

A talapzaton jelenleg Thomas Schütte, a nemzetközi hírű német szobrász színes műanyaglemezekből készült kompozíciója díszeleg. Tetszetős, de egyáltalán nem illik a Napóleont legyőző Nelson admirális tiszteletére emelt oszlop és a tér tizenkilencedik századi tábornokokat, illetve IV. György királyt ábrázoló bronzszobor, valamint a hatalmas szökőkutak mellé.

Az élő szobrok ötletével Anthony Gormley állt elő: a képzőművésznek nem ez volt az első meghökkentő javaslata, az ő tervei szerint készült el a Gateshead melletti dombon álló gigantikus szobor, az Észak angyala is.

Az első "szobor" július 6-án áll majd fel a talapzatra, azt követően 100 napon át éjjel-nappal óránként váltják majd egymást a kiválasztott szerencsések.