A Semmelweis Egyetem kutatói egy országos, reprezentatív vizsgálatban 522, 11 és 18 év közötti magyar iskolás adatait elemezték. Eredményeik szerint a funkcionális hasi fájdalomzavarral – vagyis olyan visszatérő vagy tartós hasfájással, amelyet nem magyaráz szervi betegség – élő serdülőknél a hasfájás gyakran más fájdalmakkal is együtt jelentkezik.

Az érintettek 80,6 százaléka legalább két testtájon érzett fájdalmat, 54,8 százalékuk pedig nem a hasat jelölte meg elsődleges fájdalomhelynek: leggyakrabban fejfájást, ízületi vagy hátfájást említettek – olvasható az egyetem honlapján. A panaszok több mint felüknél legalább egy éve fennálltak.

A kutatók szerint a folyamatot elindíthatja például egy fertőzés vagy gyulladás. Ha azonban a fájdalom tartósan fennáll, és ehhez stressz, szorongás vagy más pszichés terhelés is társul, a fájdalomérző rendszer fokozatosan túlérzékennyé válhat, és akkor is ebben az állapotban maradhat, amikor az eredeti kiváltó ok már megszűnt.

Ilyenkor egyre kisebb inger is elég a fájdalom kiváltásához, idővel pedig már olyan hétköznapi testi folyamatok (például az étkezést követően meginduló emésztés) is fájdalmasnak érződhetnek, amelyek normális esetben nem okoznának panaszt.

Ez magyarázhatja azt is, hogy a fájdalom miért válhat tartóssá, és miért jelenhet meg több testtájon is.

„Ha egy iskolás gyermeknek fáj a hasa, akkor érdemes lehet mélyebbre ásni és megnézni, hogy van-e esetleg máshol is fájdalma. Mert ha van, akkor felmerül, hogy a fájdalom nem egy szervi probléma tünete, hanem egy összetett fájdalombetegség része. Még akkor is, ha régebben diagnosztizáltak nála valamilyen szervi problémát, például lisztérzékenységet vagy Crohn-betegséget, mert nem biztos, hogy még mindig az okozza a panaszokat” – mondja Major János, a tanulmány első szerzője, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tanársegédje, a Bethesda Gyermekkórház Fájdalomkezelő Centrumának vezetője.

A funkcionális hasi fájdalomzavarral élő fiatalok között többen érezték úgy, hogy túl sok a számonkérés, nincs elég nyugalom az osztályteremben, vagy igazságtalanul bánnak velük a tanárok. Gyakoribb volt körükben az iskolatársak általi kirekesztés és bántalmazás is.

A kutatók azt is megvizsgálták, milyen az érintett gyermekek életminősége. Nemcsak a fizikai állapotot nézték, hanem az érzelmi jóllétet, a társas kapcsolatokat és az iskolai mindennapokat is. Az érzelmi jóllétet mérő kérdések többek között a félelemre, szomorúságra, dühre, alvási problémákra és aggodalmakra vonatkoztak.

A társas területen azt vizsgálták, hogyan boldogul a gyerek a kortársaival, például kirekesztik vagy csúfolják-e, illetve mennyire tud beilleszkedni közéjük. Az iskolai működésnél pedig egyebek között azt nézték, mennyire tud figyelni és lépést tartani a tananyaggal, illetve mennyit hiányzik rosszullét vagy orvosi vizsgálatok miatt.

A kutatók ezért hangsúlyozzák: a panaszt érdemes komolyan venni, mert a háttérben álló okok kezelés nélkül nem feltétlenül szűnnek meg maguktól, a fájdalom pedig hosszú távon akár felnőttkorban is fennmaradhat, jelentősen rontva az életminőséget és a mindennapi működést. A tartós, súlyos fájdalom hosszabb távon az egészségügyi ellátórendszer jelentős terheléséhez, a munkaerőpiacról való kieséshez és súlyos esetben akár korai rokkantsághoz is vezethet.

„A szülők gyakran elbagatellizálják a problémát és azt mondják, majd elmúlik, kinövi a gyerek. A gond az, hogy azok a tényezők, amelyek a fájdalmat kiváltják vagy fenntartják, nem feltétlenül szűnnek meg maguktól”

– mondja Ádám Szilvia, a tanulmány utolsó szerzője, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának docense.

A probléma megfelelő segítséggel eredményesen kezelhető: olykor már egy iskolaváltás vagy egy rövid pszichoterápia is sokat használ – olvasható a Semmelweis Egyetem írásában.