Nemrégiben jelent meg a legújabb OECD-jelentés, amely a tagállamok egészségügyi rendszeréről és a lakosság egészségügyi állapotáról ad átfogó képet. Ebből kiderül például az, hogy Magyarországon a születéskor várható élettartam 76,7 év, ami 4,4 évvel alacsonyabb az OECD-átlagnál. A legmagasabb várható élettartamot a svájciak érik el, ott ez 84,3 év. A megelőzhető halálozás aránya Magyarországon 100 ezer főre vetítve 249 volt, jóval magasabb az OECD-átlagnál, amely 145.
Sajnos az utóbbi időben nem változott az egészségügyi helyzet Magyarországon, ami azt jelenti, hogy nem csökkent érdemben a lemaradásunk a hozzánk hasonló fejlettségű országoktól – mondta az InfoRádióban Svéd Tamás. Értékelése szerint azt tükrözik az adatok, hogy a magyar rendszer a saját társadalmi elvárásainkhoz és fejlettségünkhöz képest nem működik igazán jól, noha
hatalmas tartalékok lennének még benne, mind a megelőzést, mind az ápolást, mind a gyógyítást tekintve.
A problémákat nehéz bármilyen szempontból is rangsorolni, de a MOK főtitkára szerint mindenképpen jelentős mennyiségű energiát, pénzt, anyagi forrást és figyelmet kellene szentelni arra, hogy a magyar egészségügy a továbbiakban jól működjön. Megjegyezte: Magyarország GDP-arányosan körülbelül kicsit több mint a felét költi az egészségügyre annak az összegnek, amit az OECD-országok átlaga költ, és „ez meglátszik mindenen”.
Ha nem is fontossági, hanem időrendi sorrendet kellene állítani, akkor szerinte a képzeletbeli dobogó tetején a megelőzésnek kellene állnia, ugyanis a magyar emberek még önbevallásos alapon is elhízottabbak az OECD-átlagnál, több alkoholt fogyasztanak és közel kétszer annyian dohányoznak közülük. Mindezek következtében pedig jelentősen korábban halnak:
a várható élettartam közel öt évvel rövidebb, mint a hozzánk hasonlóan fejlett országokéban
– mondta a MOK főtitkára, arra is kitérve, hogy eközben nem vesszük fel megfelelő arányban mondjuk az influenzaoltásokat – még azok sem, akiknél a legindokoltabb lenne –, nem megyünk el kellően nagy arányban a szűrésekre. Ehhez pedig elmondása szerint az párosul, hogy ha valaki már megbetegedett, akkor egy olyan rendszerben kell gyógyulnia, ahol jelentősen kevesebb az ápoló és a ráfordítás, ami miatt hiába van papíron elegendő kórházi ágy, jóval kevésbé lehet hatékonyan gyógyítani – fejtette ki.
Svéd Tamás nem gondolná, hogy a magyar társadalom pesszimistább, esetleg lustább lenne, mint a környező országokban élők, hiszen a mostani jelentésben is megjelenik, hogy a magyar emberek igenis vágynak a mostaninál jobb egészségügyre; a visszajelzéseik alapján elégedetlenek azzal, ami van, nem jutnak megfelelő mértékben megfelelő minőségű ellátáshoz, és ezt ki is mondják, csak nem tesznek érte eleget, hogy ez meg is változzon. Vagyis nem presszionálják az ebben döntéshozókat, hogy legyen a következő 10-20 évre egy program, ami akár kormányváltásokon is átívelhetne, és ami mellett mindenki leteszi a garast. Enélkül szerinte nagyon nehéz egyről a kettőre jutni.
A MOK főtitkára szerint noha a magyar orvosok létszáma majdnem eléri az OECD-átlagot, az ápolók száma „közel tragikus”, és valószínűleg a korfa sem biztató. „Ha ezen nem változtatunk, akkor a trend nem jó irányba visz” – zárta gondolatait a szakember.
