A nyugdíjak értékállóságát többféle módon lehet mérni. A hivatalos álláspont szerint a nyugdíjak értéke nem csökkenhet az inflációt figyelembe véve, vagyis minden évben annak mértékével kell megemelni, szinten tartva azt – magyarázta az InfoRádióban Farkas András, kiemelve: tehát nem emelésről van szó, hanem karbantartásról, így biztosítva, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke az inflációhoz képest ne váljon rosszabbá.

Van egy olyan megközelítés is – folytatta a nyugdíjszakértő –, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke hogyan aránylik a társadalom összes tagjának vásárlóerejéhez, mely esetben pusztán az inflációs emelés „félrevisz”, ugyanis a társadalom aktív tagjainak a keresete nemcsak az inflációval nő, hanem adott esetben annak 3-4-5-szörösével is, sőt egyes társadalmi csoportoknál külön juttatásokkal még ennél is jóval nagyobb mértékben. Ebben az esetben a nyugdíjaknak a tényleges vásárlóértéke, bár az inflációval korrigált mérték miatt nem veszít a vásárlóerejéből, de relatíve, a többiekhez viszonyítva gyorsan el tud értéktelenedni – hangsúlyozta. Példaként hozzátette: amennyiben egy évben 10 százalékkal nőnek a keresetek és csak 4 százalékkal emelkedik az infláció, akkor miközben egy adott kereset az idei 100 forintról jövőre 110 forintra nő, addig egy nyugdíj csak 104 forint lesz, vagyis 6 forintos különbség keletkezik. Ez aztán oda vezet, hogy

a nyugdíjaknak az értéke – hol lassan, hol egész gyorsan – elszakad az aktív keresők vásárlóértékétől.

Ez tulajdonképpen a nyugdíjasok reálpozíciójának a változása, amit a Központi Statisztikai Hivatal egyébként hivatalosan mér, és minden évben negatív előjelű a nyugdíjasokra nézve; Farkas András elmondása szerint tavaly 6,5 százalékos volt, idén várhatóan 4,5 százalékos lesz a relatív jövedelmi pozícióromlás.

Tehát ha csak és kizárólag a nyugdíjasokra tekintve nézzük a nyugdíjaknak a vásárlóerejét, mintha egy elzárt szigeten élne minden nyugdíjas, akkor a vásárlóerő teljesen azonos szinten marad az inflációs emelés következtében. De ha a társadalomba helyezve vizsgáljuk a nyugdíjasokat, akkor ennél bonyolultabb a kép – összegezte a fentieket.

A Nyugdíjguru alapítója arra is felhívta a figyelmet, hogy a körülöttünk lévő országok – Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia – az utóbbi években már felismerték ezt a problémát, és emiatt jelentős mértékben átalakították a nyugdíjemelési rendszereiket: az infláción túl az elmúlt évi reálkereset-változás meghatározott százalékával emelik a nyugdíjakat.

A 13. és 14. havi nyugdíj

Azzal kapcsolatban, hogy tud-e segíteni a magyar helyzeten a 13. havi, illetve a jövőbeni 14. havi nyugdíj – jövőre már 57 heti nyugdíjat kapnak a nyugdíjasok –, Farka András elmondta: természetesen minden plusz juttatás segíthet, de

önmagában azon, hogy bele van kódolva a magyar nyugdíjrendszerbe ez a bizonyos relatív elszegényedési folyamat, nem fog segíteni,

hiszen a 13. havi nyugdíj, vagy majd a leendő 14. havi nyugdíj is csak az infláció mértékével fog emelkedni. A helyzetet javítja, de nem tudja megoldani – mondta.