A nutria Dél-Amerikából származó idegenhonos faj, a tiszta vizű, vízinövényzettel benőtt területeket kedveli. Nem különösebben specializálódik vizes élőhelyekhez, nagyon sokféle élőhelytípust képes kihasználni, akár vízfolyások, csatornák mentén, állóvizeken is megtalálja az életfeltételeit. A faj már jó száz éve Európa nagy területén megtalálható. Az elvadult példányok önfenntartó populációkat hoztak létre. Eleinte csak a mediterrán területeken vált gyakorivá a nutria, de ahogyan a telek enyhülnek az évtizedek során, egyre inkább képes túlélni a hideg telet.

"Ebben az időszakban kevesebb a táplálék, és a fagyos napok, a befagyott vizek nem teszik lehetővé elvileg, hogy túlélje a telet. De ezek a fagyos időszakok, a hosszú hóborítás, a jégborítás már hiányzik" - mondta az InfoRádió megkeresésére Lanszki József, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos tanácsadója.

A nutria magyar neve hódpatkány, a rágcsálók közé tartozik, a testalkata az a hódéhoz hasonló, a farka viszont a patkányéhoz, így jöhetett létre az elnevezés, a nutria név a tudományos. A megjelenése több okból is gondot okoz.

"Nem kötődik adott élőhelytípusokhoz, hanem nagyon jól tud alkalmazkodni, és ahol megtelepszik, ott a lágyszárú növényzetet kezdi el fogyasztani. A hód a téli időszakban főleg, de az év más részeiben is fás szárú növényekkel, azoknak a lombjával táplálkozik, tehát fát dönt ki. A nutriára ez természetesen nem jellemző, viszont a hínárnövényzetet, amely számos halfajnak, más állatcsoportba tartozó fajoknak az élőhelyét jelenti, elfogyasztja, nyílt vízfelületet hoz létre, ami

az élővilág átalakulásához vezet,

olyan fajok nyernek teret, amelyek jó alkalmazkodóképességűek, generalista fajok, tehát a közönséges és sok esetben idegenhonos fajok nyernek teret a nutria növényzetfogyasztása miatt. Leegyszerűsödik a közösség, átalakul, az őshonos fajok számára kedvezőtlenné válik" – húzta alá.

A nutria akár kétszer-háromszor is szaporodhat egy évben, négy-öt-hat utódot hoz világra. A növényi táplálék nem jelent korlátot, tehát jól fel tudják nevelni az utódokat. A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóságnak a területén, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén is több helyen, a Duna mentén, az Ipoly mentén már sok éve önfenntartó állománya van ennek a fajnak. Olyan esetben, amikor nagy területen elterjedt, "már nagyon nehéz" az állománnyal szemben fellépni.

"Meglehetősen nagy szélmalomharc, mert rejtetten, nagyon ügyesen tud terjeszkedni, kihasználja a takarást, és olyan helyeken jelenhet meg, ahol eddig nem is feltételezte senki. Lehet, hogy több hónap után válik valahol ismertté a jelenléte" – mondta Lanszki József.

De olyan probléma is felmerül a faj miatt, hogy a töltések oldalát megfúrja, és ez már akár halastavakat is érinthet, vízvédelmi gátakat, és a baj nem is derül ki gyorsan.