Az unió továbbra is annak az ígérete, hogy a tagállamok együtt erősebbek lehetnek, és "együtt is megmaradhassunk annak, akik vagyunk" - vélekedett a miniszter.

Bóka János szerint ezen lehetőség valóra váltása csak az EU "varázstalanításával" érhető el, a tudatos és kritikus viszonyulással az Európai Unió mítoszaihoz. Ezt nevezte az elkövetkezendő évek legfontosabb feladatának.

Értékelésében úgy fogalmazott, hogy az EU-ban két narratíva van. Az egyik az úgynevezett igazodási narratíva, amely szerint csak egyetlen modell ismerhető el európainak, a meghatározó elemeit a francia és a német gazdasági-társadalmi fejlődés jelöli ki. Ezzel szemben 2004-ben a csatlakozó államok, köztük Magyarország Európa újraegyesítését látták - és látják ma is - az integrációban - ismertette. Azt mondta, ezzel az igazodási narratíva mellett megjelent az egyesítő narratíva is.

Az egyesítő narratíva szerint fontos a nemzeti identitás és az alkotmányos hagyományok, a konszenzuskeresés kultúrája, valamint annak kizárása, hogy egész régiók vagy tagállami csoportok gazdasági és szociális érdekeit figyelmen kívül lehessen hagyni - hangsúlyozta Bóka János.

A narratívák közötti konfliktus jelent meg abban a tervben, hogy miként lehetne egy eltérő álláspontot képviselő tagállamot politikai, intézményi és pénzügyi szankciókkal álláspontja megváltoztatására kényszeríteni - mutatott rá a miniszter.

A szuverenista álláspont szerint a tagállamok az európai integráció jövőjének urai - hangsúlyozta előadásában, hozzátéve: a tagállamok azzal a céllal hozták létre, hogy bizonyos jogokat közösen gyakoroljanak, elsősorban olyan területeken, ahol az önálló tagállami fellépés nem elég hatékony. A tagállamok a szuverenitás kizárólagos hordozói, egyedül azok dönthetnek arról, mely hatásköröket kívánják közösen gyakorolni - mondta.

A közép-kelet-európai régió nemzetei készen álltak arra az alkura, hogy bizonyos hatásköröket átadva együtt erősebbek lehetnek

- fogalmazott Bóka János. Nem a nemzetállamok meghaladása, hanem azok megerősítése volt a célkitűzés - jegyezte meg. Jelenleg jogilag valamennyi tagállam, politikailag pedig a közepes és kisebb tagállamok eszköztelenek az egyre szorosabb egységesítési folyamattal szemben - értékelte a helyzetet.

Bóka János kitért az Európai Parlamentre (EP). Úgy fogalmazott, hogy az EP az európai demokrácia letéteményesének tekinti magát, és így hatáskörének bővítésére és szupranacionális jellegének erősítésére törekszik. Hozzátette, hogy az Európai Bizottság az EP-től a tagállamoktól független legitimációt várja.

A Bizottság ma már nem egyszerűen politikai, hanem geopolitikai bizottság - jelentette ki. Példaként említette, hogy önálló politikai agendával rendelkezik, és nem illeszkedik a tagállamok politikai napirendjéhez. A rendelkezésükre álló erőforrásaikat a politikai agendájuk érvényesítésére használják - jegyezte meg.

A miniszter alkotmányjogi szempontból is értékelte az EU működését. Azt mondta,

az Európai Unió Bírósága az EU-t nem jogi, hanem érdekközösségnek tekinti, és magát jelöli ki az uniós értékviták végső fórumaként.

Az uniós jog alkalmazási körében a Bíróság elvágta a tagállami bíróságok és alkotmánybíróságok közötti köteléket - tette hozzá.

Az EU mítosza, hogy a Nyugat gesztusokat gyakorolt a Kelet felé, a többi között Magyarország felvételével és az uniós forrásokkal - mondta. Ennek alapján - a mítosz szerint - ellentételezésként joggal elvárható, hogy a kedvezményezett tagállamok elfogadják a nettó befizetők érdekeit - ismertette. A gondolatmenet radikális végkövetkeztetése, hogy az uniós források csak azoknak járnak, akik a "policy taker" pozíciót veszik fel - figyelmeztetett a miniszter.

Martonyi János korábbi külügyminiszter a konferencián történelmi visszatekintést adott az EU-csatlakozás előkészítéséről. Hangsúlyozta, hogy a rendszerváltástól kezdődően társadalmi konszenzus volt a csatlakozás szükségességéről, ugyanakkor a részletekről adódtak viták mind a pártok között, mind az unióval. Emlékeztetett rá, hogy

Magyarország számára a termőföld tulajdonjogának kérdése volt kiemelten fontos, míg az akkori tagállamok - elsősorban Németország és Ausztria - a munkaerőpiacot féltették.

Pleschinger Gyula, a Monetáris Tanács tagja, az MKT elnöke beruházási és tőkevonzási szempontból értékelte az uniós tagságot és magát az EU-t. Hangsúlyozta, hogy az unió gazdasági növekedése nemcsak Kínáéhoz, hanem az Egyesült Államokéhoz képest is lemaradt. Példaként említette, hogy a világ vezető húsz techvállalatából csak kettő van Európában bejegyezve.

Baráth Etele korábbi európai ügyekért felelős miniszter, az MKT fejlesztéspolitikai szakosztályának elnöke arról beszélt, hogy öt kormány és három külügyminiszter irányította az EU-csatlakozási tárgyalásokat, és mindig egybehangzó volt a szándék a csatlakozásról.