Jó pár, vasúti közlekedésben már nem érintett, de még "működő", vagyis táblával, jelzőfénnyel védett vasúti átkelő van Magyarországon, Budapesten és környékén is többet felsorolt a vezess.hu. Ezek amellett, hogy többnyire ártalmasak az autók futóműveire, még a forgalmat is - indokolatlanul - lassítják. Felvetődik a kérdés, miért léteznek még mindig, és ha már vannak, mennyibe kerül a fenntartásuk? Arra kereste a választ a portál, miért éri meg inkább működtetni a használaton kívüli vasúti átjárókat pár magáncégnek, önkormányzatnak, valamint az államnak, mint felszámolni.

• Az állami vasút átkelőhelyeit kormányrendeletbe foglalták, és ezért nem szüntetik meg őket akkor sem, ha a vonalon megszűnik a vonatforgalom - írták.
• A magáncélú vasútvonalak, iparvágányok működtetéséről bárki gondoskodhat, de a vasúti átkelőhely is annak a magántársaságnak a felelőssége, aki a vonalat üzemelteti - ő is szüntethetné meg, de az komoly kiadást jelentene.

A portál emlékeztet, az átkelők elbontása a költségesség mellett időigényes is, főleg az engedélyek miatt. Emiatt a magántulajdonú vasúti pályák és átkelőhelyek sok esetben egyszerűen ott maradnak, hiszen az autók át tudnak menni rajta, a kereszteződés biztosított, a táblák, jelzők működnek - és ennek fenntartási költsége még mindig kevesebb, mint az eltüntetésé.

Mekkora ennek a költsége?

„A fénysorompók működésének havi, negyedéves, féléves és éves ellenőrzéseit a hatóság által jóváhagyott utasítás alapján kell elvégezni. A használaton kívüli és az aktívan működő útátjárók fenntartása ugyanolyan költséggel jár,

nagyságrendileg ötszázezer-egymillió forintba kerül évente”

- írta a portál.

Ezt a magáncégek és az önkormányzat is elvégezheti, elvégeztetheti, vagyis valaki időközönként foglalkozik ezekkel az átkelőhelyekkel és még fizet is a karbantartásáért. Az említett összeg arra megy el évente, hogy a fehér lámpák villogjanak. Ha nem villognak, megjavítják őket és ez így megy évről-évre, vagy mondjuk örökké.

Mivel minden ilyen vasúti átjárót köteles üzemben tartani a tulajdonos, ezért a MÁV és az Innovációs és Technológiai Minisztérium működő vasúti átjáróként tartja nyilván őket, a számuk tehát nem is ismert.