Szloszjár Balázs dandártábornok szerint, aki maga is több alkalommal megjárta Afganisztánt, egy civil számára nem könnyű leírni, mit is jelent egy több hónapos külföldi misszió. Bár a helyzetek jellemzően bonyolultabbak, a katonákat jól felkészítik a kihívásokra, és „sárga csekk-problémák” sincsenek, így bizonyos szempontból egyszerűbb a kinti lét – magyarázta a parancsnok.

A hazaérkezés, hogy az ember a kedvese nyakába borulhat, nagyon jó érzés: „amikor én először hazajöttem Afganisztánból, a reptéren megcsókoltam a földet, hogy végre hazaértünk” – fogalmazott.

Talán nem is véletlen, hogy a magyar katonák külföldi missziói hat–hét hónaposak. Szloszjár Balázs egyetértett azzal, hogy ez az idő, ami „kibírható”, és még az ember családja is tolerálni képes. Természetesen más nemzetekénél lehet eltérés, például az amerikai hadseregnél az egyéves missziók a megszokottak.

A dandártábornok – a család hiányán túl –

a legnagyobb problémaként az összezártságot említette, így a felkészülés során elengedhetetlennek érzi, hogy a katonák megszokják a monotonitást,

amit a különféle motivációk – pénz, új tájak és kultúrák megismerése – kialakítása nagyban megkönnyíthet.

A parancsnok elismerte, sajnos

elfordulhat, akár a filmvásznon, hogy egy misszióról hazatérő katona „megreccsen”,

és egy huszonéves fiatal egész életére tönkremegy. Mindez nagyban függhet, hogy ki, melyik váltásban teljesít külföldön szolgálatot, és mi tapasztal odakinn. Azzal együtt, hogy a missziókat nagyon komoly orvosi- és pszichológiai szűrés előzi meg. „Ettől függetlenül a megváltozott körülmények – a megváltozott időjárás, azok az események, amik történhetnek – nyomot hagynak az emberben.” Ezért is fontos, hogy visszajövetel után ugyancsak nagyon komoly pszichológiai visszaszűrése van a HM-nek, hogy minél kevesebbeknél forduljon elő hasonló.

Az időjárásra visszakanyarodva megjegyezte, Afganisztánnak nagyon furcsa időjárásra van: „volt olyan nap, amikor reggel havazott, de annyira, hogy még a norvégok is felöltöztek, délben 40 fok meleg volt, este megjött az árvíz egy óriási esővel”. Ezt a fajta klimatikus változékonyságot kicsit nehéz elviselni, de az erre történő felkészülés, hogy mennyi vizet és milyen ételeket fogyaszthat az ember, és persze mikor, szintén részét képezi a kiképzésnek.

Szloszjár Balázs azzal kapcsolatban nem látott különösebb problémát, hogy a katonákat mentálisan megviselné, hogy bármikor kialakulhatnak életveszélyes szituációk. „Amikor a katona fel van rá készülve, tud reagálni a váratlan helyzetre, nem miden esetben természetesen, de szerintem a magyar katonák 99 százalékban mindig jól reagáltak a különböző támadásokra, egyéb, előre nem látható dolgokra.”

Az InfoRádió Aréna cím műsorának vendége a Magyar Honvédség új parancsnoka, Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy volt néhány hete. A vele készült teljes interjút itt olvashatja, illetve hallgathatja meg.