Az evangélikus püspök a Budavári Evangélikus Gyülekezet templomában a koronavírus-járvány miatt csak néhány hívő jelenlétében megtartott istentiszteleten arról beszélt: a megfeszített Jézus sebei ott vannak a mai üldözöttek sebeiben, haláltusája ott van a lélegeztetőgépen szenvedők fájdalmában.

Ezért "ha szenvedőkkel találkozunk, Krisztussal találkozunk, ha odahajolunk hozzájuk, a "szenvedő Krisztushoz hajolunk oda" – fogalmazott Fabiny Tamás.

Hozzátette: nemcsak a "sebeket hordozókban" kereshetjük Krisztust, hanem azokban is, akik "átkötik a sebeiket", akik a kimerültséggel dacolva gondozzák a betegeket, teszik a dolgukat orvosként, ápolóként vagy mentősként.

Úgy fogalmazott: "aggódások, szorongások, félelmek, veszteségek és könnyek között élünk. A tragikus emberi helyzetek különbözők, de bármelyik bármikor ránk találhat vagy már el is ért minket, és ezért kapaszkodók után vágyunk".

Hozzátette, erre vágynak ők, lelkészek is, akiknek az elmúlt időszakban közös, megrendítő tapasztalatuk, hogy egyfolytában temetnek.

A püspök Vas István Húsvéti ének a testről című versét idézte, amelyben így ír tragikusan korán meghalt felesége hiányáról:

"az tudja, mi a test, aki árnyat ölel".

Hozzátette: lelkészként mondaniuk kell valamit azoknak, akik átélik, amit Vas István. De – mondta – hiszi, hogy el lehet jutni a Vas István-i válaszhoz: "az tudja, mi a test, aki szenved vele, / Te tudod, Istenem, szenvedés istene. (...) Az embert, akinek testét itt felöltéd, / Amit teremtettél, szeretted, szeretted, / Akkor is, mikor már vitted a keresztet".

Jézus, aki magára öltötte "szenvedő, haláltusát vívó emberi testünket, szeretetével vállal minket, és ezért a haláltusa magányában is tudhatjuk, nem vagyunk elhagyatottak. Az ő megváltott gyermekei vagyunk, és az ő megváltott gyermekei azok is, akik már előre mentek" – fogalmazott Fabiny Tamás.