Az, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek a nyári szünet alatt lemaradnak, nem új keletű probléma, ugyanakkor a mostani digitális munkarend után ez hatványozottan jelentkezhet – hívta fel ismételten a figyelmet az InfoRádió Aréna című műsorában a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára.

A problémát tetézi, hogy a gyermekek jelenleg sem járnak iskolába,

ami közel áll az úgynevezett summer setback jelenséghez, vagyis a nyári vakáció alatti visszaeséshez – tette hozzá Csapó Benő. A különbségek pedig, amelyek a jobb és rosszabb társadalmi helyzetű diákok között mérhetők 5., 6. és 7. évfolyamon, annak nagy része a szövegértéssel értelmezhető, miután amit „felszednek” év közben, annak egy jelentős hányadát a szünidőben elveszítik.

A szakember megjegyezte, jelenleg már nagyon nagy irodalma van annak, hogy milyen felzakóztató eszközökkel kezelhető az említett probléma, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet pedig igyekszik ezeket felajánlani az iskolák és pedagógusok számára. Csapó Benő szerint sok javaslat már a nyári időszakra is megfogalmazható, így például az, hogy

azokban a táborokban, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek nagyobb arányban fordulnak elő, tűzzék napirendre a szövegértést, olvasást is a szervezők.

A szakember úgy látja, hogy, miután a kisgyermekeknél nagyon sok személyes törődés szükséges, amikor bekerülnek az iskolapadba, a digitális munkarendben az alsó tagozaton tanítók vannak a legnehezebb helyzetben, hiszen olyanokkal kell foglalkozniuk, akik épp most tanulnak, vagy tanulnának meg írni, olvasni, számolni.

A fiatalabbaknál arányaiban sokkal többet jelent a kiesés, mint az idősebb társaik esetében, és ezt kezelni kell

– tette hozzá. Ugyanakkor a társadalmi differenciálódásra is tekintettel kell lenni, hiszen minél kevésbé kapja meg egy gyermek odahaza a segítséget, annál nagyobb támogatásra lesz szüksége visszatérve az iskolában.

Túlterheltség

Az egyetemi tanár arra is kitért: vannak olyan további problémák is, amelyek bár nem függnek össze közvetlenül a járványhelyzettel, a mostani tanrend felszínre hozta őket, így a diákok leterheltségének kérdését is. Úgy véli, „mindenféle tudást próbálunk a fejükbe gyömöszölni, aminek a megtanulására felkészületlenek, nem is fogják megtanulni, következésképp nem is tudják alkalmazni”. Szerinte számtalan példa hozható erre már a második, harmadik osztálytól egészen az érettségiző évfolyamig, amit nyugodtan ki lehetne hagyni, mert semmi szükség rá.

„Fel lehetne fűzni a tanulást sokkal izgalmasabb, az életünket befolyásoló kérdésekre”

– fogalmazott a szakember

Csapó Benő arról is beszélt az InfoRádió Aréna című műsorában, hogy a tankerületek nagyobb önállósággal és több forrással többre mennének az oktatási esélyegyenlőtlenség megteremtésében. Mint fogalmazott, bizonyos helyeken még mindig nagyon széttöredezett az oktatás, a tankerületek pedig nagyon sok kisiskolával „küzdenek”, amelyeket nehezen érnek el. Ezeknek a fejlesztésére, esetleges összevonására, az iskolabusz-hálózat megoldására nagyobb önállósággal és többletforrással kellene rendelkezniük.

Szakértői egyetértés van arról, hogy esélyegyenlőség szempontjából kiemelt jelentősége van a családi háttérnek, és az ebből adódó különbségeket nehéz kiegyenlíteni, azonban a szakember szerint nem lehetetlen feladat. Csapó Benő szerint azt megvizsgálva, hogy a hasonló országok ezekben meddig jutottak, azzal Magyarországra is levonhatók bizonyos következetesek, még akkor is, ha az egyik kultúrából a másikba történő módszerek átültetése mindig kétséges.

A nemzetközi jó gyakorlatokból elsősorban magát a problémát kell kell megértenünk,

amit aztán a saját eszközeinkkel kell a magyarországi helyzetben alkalmazni – emelte ki.

Példaként említette, hogy a társadalmi hátrányok és lemaradások egyik jelentős oka az egészségügyi helyzet, a diákok egészsége, fejlettsége közötti különbség. Akárcsak az is, hogy rendszeresen kapnak-e megfelelő mennyiségű élelmiszert. Ebből pedig kiszámítható, hogy a gyerekek jóltápláltsága hány százalékot javít a tanulmányi eredményeiken. Ugyan így látható, hogy a különféle szövegértést segítő programok mennyit jelenthetnek. Tehát itt

nem egyetlen egy megoldás, ami segít,

hanem egyenként, százalékban, kemény munkával tudunk lefaragni a lemaradásokból – fogalmazott.

A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet egyetemi tanára arról is beszélt az Arénában, hogy szerinte nem jól működik a magyar érettségirendszer, a felsőoktatási hallgató többsége pedig még mindig memorizál és nem gondolkodva tanul.

Rámutatott, a diákok nagyon korán, középiskolai tanulmányaik közepén kell arról határozniuk, hogy mely tantárgyakból tesznek majd vizsgát, amikor még

nem érettek egy ilyen döntésre, ráadásul ezt a szülők ambíciói is nagyban befolyásolják.

Ezt követően jönnek a különféle fakultációk, és lázas készülés az eseteges emelt szintű érettségi letételére, amit a későbbiekben nagyon nehéz módosítani. Tehát ez a korai szelekció és választás, valamint a későbbi nehéz korrekció ügye – foglalta össze.

Másik problémaként a sokféle tantárgyat említette, amennyire nem igazán lenne szükség. Korábbi javaslatuk alapján

5-re szűkítenék azon tantárgyak számát, amelyből fel kellene a diákok tudását méri.

A szakember szerint a járványhelyzetben láthatóvá vált, milyen nehezen megvalósítható a szervezett érettségi, ezért azt is szorgalmazzák, hogy online, vagy valamilyen módon számítógépes vizsgák legyenek a jövőben. Persze ehhez nagyon sok fejlesztés kellene, hogy tömegesen és biztonságosan meg lehessen oldani, ismerte el, de mint fogalmazott, ez csak egy karnyújtásnyira van.

A Szegedi Tudományegyetem folyamatosan kutatják a hallgatók tanulmányi alkalmasságát. Ezek során a diákok érettségi és felvételei eredményeit, valamint az egyetemi tanulmányaik elején elvégzett tesztjeik közötti összefüggéseket vizsgálják. Mint kiderült,

az érettségi, ahogyan várható volt, meglehetősen megbízhatatlan,

ugyanakkor jól mérhető a diákok tudása elektronikusan – emelte ki Csapó Benő. A vizsgálat megerősítette, amit már eddig is tudtak, hogy a Szegedi Tudományegyetem diákjainak tanulási stratégiája

közelebb áll a memorizáláshoz, mint az értelemező, gondolkodó tanuláshoz.

„Ez viszont sajnos nem gond – folytatta –, miután sok területen a szegedi intézményben is még elvárás a memorizálás.” Szerinte az lenne a jó, ha ez nagyobb gondot okozna, és ezzel már nem tudnának a diákok „megélni”.

Az egyetem egyébként felajánlott különböző tanulási stratégiafejlesztő kurzusokat, ez az amerikai egyetemeken teljesen bevett gyakorlat. Ott amikor beiratkoznak a hallgatók, különösen a nem kifejezetten elit intézmények különböző szakjaira, akkor felvehetnek tanulást segítő kurzusokat, több tucat tankönyv áll a rendelkezésükre, amelyből megtanulhatnak tanulni.