Az első világháború után a nagyhatalmak Németország és szövetségeseinek meggyengítésében voltak érdekeltek, így már 1918 tavaszára eldöntötték, hogy nem marad meg az Osztrák-Magyar Monarchia. A kérdés csak az volt, hogy hol húzódnak majd az országhatárok – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Romsics Ignác. A történész szerint a békeszerződés megkötése előtt így nem volt mindegy, hogy milyen politikai helyzet van a Kárpát-medencében, hogy tud-e erőt mutatni a magyar állam.

„Joggal állapítható az meg, hogy az induló Károlyi Mihály-kormánynak az a fölvetése, és ez volt a külpolitikájuk alapja is, hogy

»ha mi békülékenyek vagyunk, és az antant jó indulatára hagyatkozunk, akkor a békekonferencián méltányos elbírálásban lesz részünk«, ez tévedés volt, naivitás volt”

– hangsúlyozta.

Romsics Ignác úgy látja, a döntést befolyásolhatta, hogy nem tudott felállni egy ütőképes magyar hadsereg – mivel háborúellenes hangulat volt, senki nem akart katonának állni.

„Az föltételezhető talán, hogy ha a magyar delegáció úgy megy ki Párizsba, hogy közben bizonyos trianoni határ menti magyar területek magyar kézen vannak, tehát birtokon belül, akkor ez egy jobb tárgyalási pozíció, mint az, hogy a románok itt voltak Budapesten, a Duna-Tisza közén, és úgy kellett őket kierőszakolni” – magyarázta.

A történész szerint Magyarország megtette, amit lehetett: megmozgatták például az angol arisztokráciát, a katolikus papságot, de a döntést nem lehetett megváltoztatni. Bár az Apponyi Albert vezette békedelegáció

sikerrel hívta fel a figyelmet az igazságtalanságokra, az etnikai elveket végül felülírta a stratégia,

tette hozzá.

„Ezt lehetett volna a Partium, a Csallóköz esetében, sok esetben, amelyek tiszta magyar területek voltak, de elmulasztották különböző közlekedési, meg stratégiai okokra hivatkozva, és ezzel sárkányfogat vetettek el – fogalmazott Romsincs Ignác. – Ez az egyik oka lett a későbbi konfliktusoknak, a kisantant és Magyarország szembenállásának, és egyáltalán nem a dunai megbékélés következett a két világháború között, hanem a szembenállás folytatódott, csak más formában.”

A békeszerződést végül 1920. június 4-én írták alá, aminek eredményeként

Magyarország területeinek valamivel több mint kétharmadát, lakosságának pedig jóval több mint felét elvesztette.

A műsorban arról is szó esett, mára egyetértés van a történészek között Trianonról: a szakma szerint négy tényező együttállása vezetett a békeszerződéshez. A történelmi Magyarország soknemzetisége és a nemzetiségi kérdés kezelése, a 19. század második felére kialakult irredenta államok területszerző törekvése, valamint a vesztes háború is hozzájárult döntéshez, sorolta.

„A győztes antanthatalmaknak a stratégiai érdekei, úgy látszott, azt diktálják, hogy a monarchia helyén kis államokat hozzanak létre."

A negyedik ok az a kaotikus polgárháborús állapot, amely a Kárpát-medencében 1918 őszén, 1919-ben kialakult, és amely sokáig lehetetlenné tette, hogy a magyar békedelegáció kiutazzon Párizsba 1920 januárjában – fogalmazott.

A sajtóban és a közéletben azonban sokszor találkozni Trianon kapcsán téves, bűnbakot kiáltó, Károlyi Mihály, Kun Béla vagy a zsidók felelősségét firtató álláspontokkal – tette hozzá a történész. Romsics Ignác kiemelte,

a döntés okairól nemzetközi szakmai konszenzus van,

a Trianonon által eltérően érintett országok történészei is egyetértenek.

„Alapvetően mást nem tud megállapítani egy román, vagy szlovák történész sem erről az egész folyamatról, miközben a végeredmény, a konklúzió teljes mértékben különbözik, és különbözni fog” – jegyezte meg. Romsics Ignác hozzátette, míg Magyarország máig nem tudta feldolgozni a határokat átszabó békeszerződést, Szlovákiának vagy Romániának igazi örömünnep.

„A versailles-i rendezésnek a térségünkben is voltak nyertesei, akik ezt ma is nemzeti ünnepként élik, vagy emlékeznek rá, és vannak országok, mint Magyarország, kis mértékben talán Bulgária, amelyek számára ez egy nemzeti tragédia. Kétség kívül a magyarok esetében van így, mert a legnagyobb veszteséget a történelmi Magyarország szenvedte el” – fogalmazott.

Romsics Ignác megjegyezte, felmérések szerint ma

a társadalom kétharmada gondolja igazságtalannak a döntést, ugyanakkor csak a magyarok 20 százaléka tartja módosíthatónak a jelenlegi országhatárokat.