Harmos Krisztián, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrád-Ipoly Tájegységének vezetője az InfoRádiónak elmondta, egy hónap különbséggel már kétszer észleltek hiúzt Nógrád észak-keleti térségben. A nemzeti park munkatársai így azt a következtetést vonták le, hogy nem kóborló, hanem megtelepedett állatról lehet szó. Egyelőre egyetlen állatról tudnak biztosan, a szakemberek a helyszínen a nyomait is megtalálták.

A tájegység vezetője az InfoRádióban elmondta, a térségben hiúzról már a '90-es évektől számoltak be vadászok, de a nemzeti park igazgatóságához egyszer sem juttattak el ezekről bizonyítékokat. „Európa legnagyobb hiúzpopulációja a Kárpátokban és Szlovákiában található –

Magyarország Északi-Középhegysége a Kárpátok része, így nem is csodálhatjuk, hogy itt is megjelent a hiúz”

– mondta Harmos Krisztián. A szakértő hozzátette, a macskafélét Magyarországon a legrégebb óta a Zempléni-hegységben észlelik többé-kevésbé állandó jelleggel,  az elmúlt évtizedekben azonban az Aggteleki-karszt és Börzsöny környékén telepedett meg.

A csúcsragadozó az emberre nem veszélyes, legfőbb tápláléka az őz, a különféle rágcsálók, illetve a kisebb énekesmadarak. „A hiúz egy nagyon félénk, óvatos állat, és Európában nincs bizonyított ember elleni támadása”– mondta Harmos, aki hozzátette, még akkor sem támadja meg az embert, amikor egy nőstény a kölykeit vezeti. Harmos elmondta, a hiúz magányos állat, csak a nőstény képez kivételt, amikor a kicsinyeit körülbelül 10 hónapig kíséri, majd a következő szaporodást követő időszakban a kölykök leválnak az anyjukról.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrád-Ipoly Tájegységének vezetője azt is mondta, a farkas és a medve mellett a hiúz a legkisebb csúcsragadozó, amely előfordulhat Magyarországon. Azt is elmondta, ha Zemplénben megjelennek a farkasok, akkor általában a hiúzok eltűnnek, de a külföldi példákból az is látszik, hogy azonos területen is megférnek egymás mellett. Kiemelte, hogy

a hiúz fokozottan védett fajta, elejtése pedig bűncselekmény.