„Az egyik oldalnak liberális zsidó vagyok, a másiknak szalonfasiszta” - mondta nevetve nem sokkal a halála előtt Bence György. Halálakor egyszerre adott ki részvétközleményt a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ, ez ma már szinte elképzelhetetlen lenne. Betlen János szerint ez a gondolata azt fejezte ki, hogy Magyarországon, de nem csak, ott nagy a polarizáció a szellemi életben, ami nem egészséges. Bence György nem szeretett sehova beállni katonának. Ahhoz, hogy megértsük, ez végül hogyan sikerült, ismerni kell az életét – mondta Betlen János.

„Három éves volt, amikor a rakparton belőtték mellőle a Dunába a nagyszüleit. Akármilyen szörnyűséget követtek is el a nyilas suhancok, arra nem vitte rá őket a lélek, hogy a kis Gyurikát is lelőjék. Ez egy filozófusnak csemege, hogy vajon mi játszódhatott ott le, és még a legszörnyűbb gazember is tud jót vagy legalábbis rosszat nem tenni egy bizonyos helyzetben. De nem ezért lett filozófus, hanem azért, mert az ő fiatalkorában a filozófia volt a tudományok tudománya, amely összesítette a szaktudományos eredményeket és megmutatta, hogy mi a megoldás az emberiség problémáira – legalábbis ezt hitte a filozófia, amikor Gyuri elkezdte tanulni. Aztán mire elvégezte az egyetemet, Kis Jánossal és Márkus Györggyel együtt írtak egy vastag könyvet, amelyben kétségbe vonták a marxista gazdaságszemlélet nem csupán érvényességét, hanem lehetőségét is. Ezért eltávolították őket az akadémiai állásukból, ez 1973-ban volt, attól kezdve alkalmi munkákról élt.”

Bence György és Betlen János ekkoriban ismerte meg egymást, az Európa Kiadó Helikon sorozatában az újságíró fordított egy könyvet, amelyet a filozófus szerkesztett.

„1975-ben Kis Jánossal elhatározták, hogy megindítják itthon is a szamizdatot, ami egy orosz szó és önkiadást jelent. Az első ilyen anyagot velem fordíttatták le franciáról. Rendszeres kiadvány ebből 1980-ban lett, a Beszélő, de ott nagyon hamar összekülönböztek velük. Gyuri, amennyire én tudom, nevetségesnek tartotta, hogy az a szűk értelmiségi csoport próbálja megmondani, mi legyen az országban. Ő csak a szabad szó fenntartását tartotta értelmes feladatnak, azt, hogy politikai indítványokat tegyenek az országnak, azt irreálisnak tartotta. Összevesztek és ő kiszorult ebből a körből. Elég magányos volt, nem sokan maradtak mellette a régi ismerősök közül.

Betlen János hozzátette, ez az időszak elég sokáig tartott. A 80-as években ő hozta ide a Helsinki Bizottságot, ezt az emberi jogi ellenőrző intézményt, de aztán abból persze kihagyták. Utána, 1991 körül a Fidesz közelébe került, nem hivatalos tanácsadói szerepet töltött be, 1992-93-ig – idézte fel az újságíró.

„Ebből is kiszállt és megint teljesen független lett, bár azt azelőtt sem adta föl. Egyetemen tanított, nagyon szerették a tanítványai, azt mondják, azért volt érdemes oda járni. Nem tudom megítélni, mennyire fontos a jövő szempontjából az, amit ő alkotott. Nekünk fontos volt. Érdemes volt vele beszélgetni, olvasni, amit ír, figyelni, amin dolgozott. Nagyon széleskörű volt az érdeklődése, mindent tanulmányozott, ami arról jelent meg, mit kellene változtatni a társadalmakon keleten és nyugaton. Ő indította el a Metazint, amit most egy tanítványával, Pogonyi Szabolccsal, próbálunk folytatni.”

Betlen János hozzátette, azt, hogy mi marad fönt az emlékéből, nem tudja megítélni, túlságosan belülről nézi, nem tud tárgyilagos lenni.

„Nem szívesen beszélek magamról Bence György halálának tízéves évfordulóján, de én is egy kicsit úgy jártam, mint ő. Amikor újságírással kezdtem foglalkozni, igyekeztem tárgyilagosnak lenni, amit nem jól tűrtek a régi barátaim, úgyhogy én is egy kicsit egyedül maradtam, ahogy a Bence Gyuri, ezért voltunk egymáshoz közel, valószínűleg. Hiányzik, ketten voltunk, azt hiszem” - fogalmazott Betlen János.