„Nem akarok ijesztő lenni, de végzetes hiányok keletkeznek, ha valaki az anyai szeretet támogatása nélkül nő fel. Szélsőséges esetekben, azoknál a gyerekeknél, akiknek a személyes törődést nélkülözniük kell az életük korai szakaszában, rendkívül alacsony szókincsre jutnak el a későbbiekben, a plafont bámulják, alig esznek – a legváltozatosabb tünetek jelentkezhetnek. Ez pedig messzemenően kihat a felnőtt korra is” - mondta Vekerdy Tamás.

„De ha jön valaki, egy megfelelő személy, aki kellő személyes törődést mutat, érzelmi biztonságot ad, kapcsolatba lép a gyerekkel, akkor ez majdnem teljesen kivédhető. Ez lehet az apa is, a kérdés csak az, hogy létrejön-e ez a kapcsolat” - hangsúlyozta.

Közölte: olyan vizsgálatokat is ismerünk, amelyek arra mutatnak rá, hogy a mégoly kedvezőtlen körülmények között, az anya közelében felnövő gyerekek is sokkal jobb állapotban vannak, mint az esetleg kedvezőbb körülmények között, de anya nélkül felnövő gyerekek.

Híres annak a két bécsi pszichológusnő által végzett vizsgálat, akik Albániában azt vizsgálták, hogyan nőnek fel azok a gyerekek, akiket a 20. század elején ősi szokás szerint lekötözve tartottak egy sötét helységben, de az anyjuk végig velük volt.

„Összehasonlítva a bécsi, jó körülmények között élő, lelencházban nevelt gyerekekkel, természetesen az első életév végén, amikor kioldották őket, elég nagy elmaradást mutattak a mozgásban. Ezt azonban pillanatok alatt behozták, és ettől kezdve a fejlődésük gyors és egyenletes volt, és messze lehagyták a sokkal jobb körülmények között, de anya nélkül, lelencházban felnövekvő gyerekeket” - közölte a pszichológus.

„Hasonló eredményeket hoztak mindazok a vizsgálatok, amelyekben például börtönben, de anyával felnövekvő gyerekeket vizsgáltak, és összevetették őket jó körülmények között, de anya nélkül nevelkedő gyerekekkel” - tette hozzá Vekerdy Tamás.

Hangsúlyozta: az anyával való együttlét a döntő, de más is beléphet az anya helyébe kellő érzelmi intenzitással.