A Balaton vízminősége nagyon jó - mondta G. Tóth László. "A WHO fürdővíz irányelv szerinti minőség alapján 50 mikrogramm klorofill/liter fölött rossz egy víz minősége. Siófokon 1,5 mikrogrammot, egy másik siófoki helyen 1,8-at, Szemesnél 2,06-ot, Szigligetnél 6,5-nél, Keszthelynél 7-et, a Zalatorokban 6-ot mértek, ebből látszik, hogy keletről nyugatra nő az érték, de még a legmagasabb is csak a tizede annak a határnak, ami fölött azt mondjuk, hogy rossz a vízminőség."

A halak és a horgászok szempontjából viszont túl tiszta a Balaton vize - fűzte hozzá az igazgató. "A Balatonban nagyon sok hal volt, amikor nagyon eutrófikus volt, a 70-es, 80-as években. A fürdőzők bele sem mentek, mert annyira borsólevesszínű volt a Balaton vize, akkor voltak a legkövérebbek a pontyok, a balinák, a harcsák és a csukák. Több mint tizedére csökkent a Balaton tápanyagterhelése, ennek következtében az egész élővilágának az alapját képező fitoplankton termelés is lezuhant, és a táplálékláncban, a piramisban ráépülő következő szintek is összezsugorodtak, ezért van most kevesebb hal. A rendszer forog, csak lassabban. A tógazdák mesterséges haltelepítéssel, tehát felnőtt állatokkal is igyekeznek pótolni. 60-80 ezer horgász horgászik a Balatonon, negyven éve csak ezren voltak" - mondta G. Tóth László.

A Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója emlékeztetett arra, hogy a horgászturizmus érdekében megtiltották a nagyüzemi halászatot, de betelepített busák tömeges kifogására mégis szükség lenne, mert ez a faj nem őshonos a tóban.