Schmidt Mária történész, a díjátadónak otthont adó Terror Háza Múzeum főigazgatója hangsúlyozta, hogy Miroslav Kusy szabadsághiányos korban választotta a szabadságot. Az egész életét arra tette fel, hogy a szabadság és az igazság mellett áll ki, és felemeli a szavát minden olyan helyzetben, amikor rá kell mutatni arra, hogy mi a méltányosság és a szabadság barátainak a feladata egy helyzet megoldásában - fejtette ki az InfoRádiónak adott interjúban.

A főigazgató szerint akik ezt a díjat eddig átvették, mind a bátrak közül valók voltak. Kusyt is állásvesztésre ítélték és börtönbe zárták a szabadságjogok melletti kiállása miatt a kommunizmus idején, zsarolták és fenyegették, mégsem tudták a szabadság ellenségeinek oldalára állítani - tette hozzá.

A Petőfi-díj eddigi díjazottjai mind olyan példát mutatnak nekünk, amire szükségünk van. Arra is szükség van, hogy néha megálljunk, fejet hajtsunk azok előtt, akik megérdemlik, és azt mondjuk: jó, hogy vannak olyan emberek is, akik szólnak helyettünk - fejtette ki Schmidt Mária.

Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója köszöntőjében megemlítette, Kusynak a szabadság a szívügye, ő "az az értelmiségi, akit nem ért el a demokráciafásultság". Arról is beszélt, hogy a közügyek befolyásolásának lehetősége nagyon korlátozott a térségben, ráadásul mindenki túlzottan is saját identitásáért küzd.

Anne Applebaum Kelet-Európa szakértő, történész, újságíró, a Petőfi-díj korábbi kitüntetettje kiemelte, hogy Kusy a rendszerváltás után is olyan ügyekért harcolt, amelyeket sokan lehetetlennek tartottak, ide tartozott a szlovákiai magyarok ügye, míg A. Nagy László, Szlovákia kisebbségi kormánybiztosa azt emelte ki, hogy a díjazott a szlovákokat szembesítette a hamis nemzettudattal, és a más népekkel való együttműködést állította filozófiája középpontjába, így lett a kisebbségek pártfogója.

Miroslav Kusy köszönő beszédében azt mondta: a díj névadója, Petőfi Sándor költő európai formátumú szabadságharcos volt, aki a polgári és a politikai szabadságjogokért küzdött. Megemlítette, hogy a pártállami rendszerben az ellenzéki közösségben találta meg az utat magyar polgártársaihoz, akik ugyanúgy gondolkodtak az akkori csehszlovákiai rezsimről, mint ő.