Pénteken kizárta soraiból az MDF frakciója Almássy Kornélt, ez pedig automatikusan jelenti a pártból történő kizárást is. A pénteki eseményről Herényi Károly frakcióvezető adott tájékoztatást. Egy nappal később, szombaton, hatodszor is az MDF elnökévé választották Dávid Ibolyát. A szavazást megelőzte egy véletlennek nehezen nevezhető epizód, az Almássy Kornél híveinek számító budapesti választmány által az országos választmányba delegált hat képviselőnek, illetve Hegedűs Máténak, az IDF alelnökének nem adták ki a mandátumát.

Éppen négy éve egy másik, több felvonásos MDF-es kizárási ügy borzolta a parlamenti kedélyeket. A párt akkori botránysorozata 2004 novemberében azzal tetőzött, hogy a jogszerűtlen kizárások miatti tiltakozásul hét képviselő kilépett az amúgy sem népes MDF-frakcióból.

2004 szeptemberében Herényi Károly, aki akkor is az MDF parlamenti frakciójának vezetője volt, írásban jelentette be Szili Katalin házelnöknek, hogy Balsai István, Font Sándor, Horváth Balázs, Kelemen András és Szászfalvi László "kizárás miatt nem tagjai az MDF képviselőcsoportjának". A lépést durva viták követték, a frakcióvezető ugyanis nem a házszabálynak megfelelően intézkedett a kizárásról.

Utólagos jóváhagyás

Herényi a kizárás indoklásakor úgy fogalmazott, hogy az érintett politikusok már nem saját pártjuk, hanem a Fidesz érdekeit képviselik, politizálásuk eltér az MDF által képviselt eszméktől és a párt érdekeivel ellentétesek. Herényi Károly elismerte, hogy nem a képviselőcsoport döntését követve zárta ki őket, azonban igaza mellett azzal érvelt, hogy ezt a döntést pár nappal később a párt országos választmánya jóváhagyta.

A házszabály rendelkezéseinek megfelelően, a kizárásról csak a frakció dönthet, a frakcióvezető önállóan nem. A kizárt képviselők ügyvédje erre alapozva indított pert, az érintett képviselők keresete mégis a Fővárosi Ítélőtábláig jutott, ott kötelezték nyilvános bocsánatkérésre Herényi Károlyt. (A felemás "bocsánatkérésről" lásd keretes írásunkat!)

A mélypont vélhetően október végén érkezett el, amikor újabb kizárásra került sor: az MDF-frakció rendkívüli ülésen zárta ki a képviselőcsoportból Lezsák Sándort és Balogh Lászlót. Erre az ülésre azonban nem hívták meg a pártelnökkel szemben álló Lakitelek Munkacsoport tagjait.
Két hónappal a szeptemberi kizárási-nyitányt követően tovább atomizálódott az MDF parlamenti frakciója. 2004 novemberében hét képviselő (a "lakitelkiek") kilépett az MDF-frakcióból, a távozók névsora: Ékes József, Püski András, Németh Zsolt, Pichler Imre, Fülöp István, Csampa Zsolt és Medgyasszay László.

A távozók nevében Ékes József a kiválást a sorozatos törvénysértésekkel indokolta. Az utolsó csepp az volt a pohárban - mondta -, hogy Szili Katalin házelnök elfogadta a "csonka" MDF frakció döntését Lezsák Sándor és Balogh László kizárásáról. Szili Katalin házelnök a fentiekre reagálva azt közölte, hogy ebben a kérdésben a 2002 előtt született szabályozások, az ügyrendi bizottság döntései, és a házszabály határozta meg mozgásterét. A házelnök azzal is érvelt, hogy az Országgyűlés működőképességének érdekében a frakcióvezetők döntései a mérvadóak. Mint mondta: a házelnök csak a frakcióvezető, Herényi Károly bejelentéseivel foglalkozhat, mert különben kaotikus állapotok jönnének létre.

Az MDF képviselőcsoportja a kilépések következtében nyolc főre apadt: Dávid Ibolya mellett már csak Gémesi György, Csáky András, Karsai Péter, Pettkó András, Sisák Imre, Csapody Miklós és Herényi Károly maradt. A házszabály értelmében a történtek nyomán megszűnt az MDF-frakció, ugyanakkor a házszabály alapján akár néhány képviselő is frakciót alakíthat.

Így is történt, még a hét képviselő távozásának a napján Herényi Károly bejelentette: nyolc taggal újjáalakult az MDF frakciója. Herényi jegyzékben tudatta Szili Katalin házelnökkel, hogy a képviselőcsoport a tagok egy részének kilépése miatt megszűnt, ám egy másik jegyzékben, azt is közölte Szili Katalinnal, hogy nyolc taggal újra megalakult az MDF parlamenti frakciója, amely ismét őt választotta elnökké.