A '68-asok generációja nemzetenként eltérő volt, de kulturálisan, divatban és életmódban sokban hasonlított egymásra: a férfiak famert, a nők miniszoknyát hordtak, hosszúra növesztették hajukat, és ugyanazt a zenét hallgatták - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Schmidt Mária hozzátette: 1968-ban sok minden elválasztotta a nyugat-európia fiatalokat azoktól az életérzésektől, amelyeket a szovjet rendszerű diktatúrákban élők megtapasztaltak.

Éppen ezért nem is nagyon törődtek azzal, ami Közép-Európában történt '68-ban, és a prágai tavasz eltiprása, a Csehszlovákia elleni katonai agresszió nem okozott különösebb megrázkódtatást - sem a forradalmi lázban égő fiataloknak, sem a nyugati politikusoknak - mondta a történész.

Schmidt Mária a közömbösséget azzal magyarázta, hogy azok a fiatalok, akik részt vettek a nyugat-európai diáklázadásokban, úgy gondolták: 1956-ban már megmutatta igazi arcát a szovjet rendszerű kommunizmus, és inkább a '68-hoz kapcsolódó új áramlatok (a faji küzdelmek, a zöld mozgalmak) kötötték le őket.

A politikusok pedig nagyon cinikusak voltak - hangsúlyozta a történész, aki szerint kiábrándítónak hatott érdektelenségük, és az, hogy szabad kezet engedtek a Szovjetuniónak.

Itt az ideje bocsánatot kérni

A Terror Háza Múzeum vezetője úgy véli: Magyarországnak el kell ismernie felelősségét, amiért részt vett Csehszlovákia 1968-as lerohanásában, ugyanakkor hozzátette: reálpolitikai kényszertényezők miatt kényszerült hazánk a katonai akcióban való részvételre.

Ezzel azonban csak magyarázni lehet, elfogadtatni nem felelősségünket - hangsúlyozta a történész, aki szerint a Szovjetunióé a fő felelősség.

Bár a magyar parlament a rendszerváltás előtt egy országgyűlési határozatban leszögezte, nem volt helyes az, hogy a lerohanásban az akkori magyar néphadsereg részt vett, bocsánatot nem kértünk a csehektől és a szlovákoktól.

Schmidt Mária úgy véli: itt a bocsánatkérés ideje, és ki kell mondani, hogy sajnáljuk.