- Az elmúlt három-négy hónapban nagyon kemény és hosszú párbeszédsorozat zajlott a gazdasági élet szereplőivel, és ennek legfontosabb javaslati, észrevételei megtalálhatók a gazdasági konzultációt lezáró kötetben. A mi feladatunk az volt, hogy összegyűjtsük a vállalkozók javaslatait. Ez az anyag a gazdasági élet szereplőinek egyfajta üzleti ajánlata. Most már a politikán a sor, hogy eldöntse: mit hasznosít és mit nem. Úgy gondolom, hogy a javaslatokból nagyon sok minden beépül majd a Fidesz programjába.

- Orbán Viktor azt mondta, hogy 2006-ban olyan kormánynak kell, alakulnia, amely nem akar a gazdaság szereplői nélkül gazdaságpolitikát alkotni vagy folytatni. Ezt eddig valamennyi párt és minden eddigi kormány a zászlajára tűzte.

- Igen, csak éppen nem csinálta meg. Nagyon furcsa a helyzet, hiszen azt kell magyarázni, ami Nyugat-Európában norma. Ott minden párt úgy építi fel gazdasági programját, hogy nagyon intenzív konzultációt folytat a gazdasági szereplőkkel. Magyarországon pontosan fordított a gazdasági programépítés. Valahol a pártok központjában, ilyen-olyan műhelyekben kidolgoznak valamit, és azt megpróbálják eladni a vállalkozóknak. Az eredmény közismert. Hadd utaljak a Bokros-csomagra vagy a Száz lépés programjára, amelyet még a kormányzó párttal sem egyeztettek. Ez abnormális.

- A konzultáció egyfajta gazdasági érdekegyeztetés?

- Pontosan. Azokban az országokban, ahol a társadalmi partnerség eleve erre épül, mondjuk Ausztriában vagy Hollandiában, nyilvánvaló, hogy egyik párt sem fogalmazhat meg programot a gazdasági és a szociális partnerek nélkül. Magyarországon sem lehet felépíteni egy gazdasági programot a gazdasági szereplők bevonása nélkül, és ellenükre nem is lehet végrehajtani azt. Nem lehet sikeres az a program, amelyet a vállalkozók reformdiktátumnak tartanak. Legyen ez akár a gazdasági kényszerekből vagy valamely politikai értékből levezetett reformdiktátum.

- Mennyire szolgálhatnak zsinórmértékül a gazdasági élet szereplői által felvetett javaslatok, tekintettel arra, hogy figyelemmel kell lenni az államháztartás egyensúlyára és a költségvetés egyenlegére is.

- A vállalkozóknak nem kötelessége és feladata, hogy az államháztartásról gondolkodjanak. A vállalkozóknak az a feladata, hogy a saját vállalkozásukat sikerre vigyék. Nyilvánvaló, hogy az adókörnyezet ezt nagyon erősen befolyásolja, de amit ők kérnek, az nem egyszerűen adócsökkentés. A vállalkozók a foglalkoztatásra, a munkahelyteremtésre rakódó adó- és járulékterhek radikális csökkentését kérik.

- A javaslatcsomagban szerepel a 16 százalékos jövedelemadó bevezetése, de Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy ezt a Fidesz nem támogatná.

- Az egykulcsos adórendszer mellett szólnak érvek és ellenérvek is. Az ellenérv az szokott lenni, hogy a közjavakból mindenki ugyanannyit fogyaszt, ezért a progresszív adórendszer, amelyben a tehetősek nominálisan és arányaiban is többet fizetnek, igazságtalan. A társadalom nagy része viszont az egykulcsos rendszert tartaná igazságtalannak. Jórészt ez állhat a Fidesz elutasító álláspontja mögött. Az egykulcsos rendszer mellett szóló érv, hogy jelentősen egyszerűsíti az adózást.

- Sokan azt mondják, hogy a szlovák gazdasági növekedés hátterében éppen az egykulcsos adórendszer bevezetése áll, amelyet már Romániában is alkalmaznak.

- Így van. Ez azt jelenti, hogy egyfajta versenyhelyzet alakult ki, ami talán az egykulcsos rendszer bevezetését szorgalmazná. Lehet, hogy két-három év múlva a magyar társadalom jobban elfogadja majd ezt. A vállalkozók nagyon fontosnak tartják a járulékcsökkentést. A kormány ma azzal számol, hogy 2010-ig végrehajt egy adócsökkentési programot, amelynek mintegy 1000 milliárd forint a költsége. Ha a járulékokat, mondjuk 32-ről 16 százalékra csökkentenék, az is nagyjából 1000 milliárd forintot tenne ki.

- De akkor az "csak" járulékcsökkentés lenne, adócsökkentés nem.

- A járulékcsökkentésnek van egy fontos következménye, a munkahelyteremtés. Ha 1 százalékkal csökken a bért terhelő tb-járulék, akkor mintegy 0,3 százalékkal nő a foglalkoztatás. A 10 százalékpontos tb-csökkentés 120 ezer új munkahelyet jelentene. A járulék ilyen mértékű csökkentése 500-550 milliárd forint bevételkiesést jelent az állam számára. A másik oldalon van azonban 120 ezer új munkahely, amelyek után szintén fizetnek járulékot. A plusz foglalkoztatás szintén 200-300 milliárddal növeli a GDP-t és a fogyasztást, amelynek révén áfa-bevétel is keletkezik.

- A foglalkoztatás bővítése kapcsán elhangzott a teljes foglalkoztatottság is. Ez nem illuzórikus?

- Egy jól működő piacgazdaságban mindig található egy viszonylag alacsony – 2-3 százalékos - munkanélküliségi ráta. Ezt hívják teljes foglalkoztatottságnak, és nem kell belekeverni ebbe semmit, ami a Kádár-rendszerhez vinne vissza. Szerintem Milton Friedmannt kellene olvasniuk a liberális politikusoknak, merthogy nála kezdődik a liberális közgazdaságtan.

- A munkanélküliségi ráta most már 7 százalék feletti. Uniós viszonylatban ezzel talán mondhatjuk, hogy a középmezőnyben vagyunk, mert vannak országok, ahol ez az arány rosszabb. Vannak szakemberek, akik azt mondják, hogy nem is a viszonylag magas munkanélküliségi rátával van a gond, hanem az inaktívak számával.

- Mind a kettővel gond van. A 7,2 százalékos munkanélküliségi ráta nem annyira rózsás szám, nem beszélve arról, hogy a munkanélküliségi ráta tendenciája emelkedő. Javarészt pont azért, mert akkora járulékterhek sújtják a foglalkoztatást, hogy lassan nem tudják megtartani munkásaikat a vállalkozók. A valódi probléma kétségtelenül a foglalkoztatási szint, vagyis az, hogy a 15 és 64 év közöttiek hány százaléka áll munkaviszonyban. Nálunk ez 57 százalék. A csúcstartó Dánia, ahol ez az arány 75 százalék, de az uniós átlag is 64 százalék. Ahhoz, hogy az uniós átlagot elérjük, négyszázezer új munkahely kellene. Ehhez többfajta út vezethet: a részidős foglalkoztatás, a távmunka és a közmunkaprogramok. Számolhatunk a megnövekvő uniós támogatással és a beinduló fejlesztésekkel is. Az igazán nagy lendületet azonban a járulékcsökkentés adja.

- Versenysemlegesség. Ez is fontos pont a vállalkozók számára. Mi a lényege?

- Ezt az elkészült anyag egyfajta patrióta gazdaságpolitikai szemléletként fogalmazza meg. Ezt várják a vállalkozók a mindenkori kormánytól.

- Úgy érzik a vállalkozások, hogy a hazai kis- és középvállalkozások hátrányos vagy kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a nagyvállalatokhoz képest?

- Így van. Javarészt azért, mert az állami szabályzás nem megfelelő ezen a területen. Példaként említették a közbeszerzéseket. Európában mindenhol a hazai vállalkozások nyerik meg a pályázatok többségét, Magyarországon azonban a közbeszerzéseknek több mint 70 százalékát a külföldi vállalkozások kapják. Ne felejtsük el, hogy a közbeszerzéseket mi, magyar adófizetők finanszírozzuk. A vállalkozók nem kívánnak többlet előnyöket, nem kívánnak többlet védelmet; nem a verseny ellen vannak.

- Az utóbbi időben hangoztatott feltőkésítés vagy a vissza nem térítendő támogatások beleférnek még a versenysemlegesség elvébe?

- Minden további nélkül. Ez mindenhol így van, az európai uniós támogatás logikája is pontosan ez. Magyarországon a másik álláspontot a jelenlegi gazdaságpolitika képviseli, amely a hitelkamat jellegű támogatásokat részesíti előnyben. A vállalkozók azt szeretnék, ha itt is valami egyensúly lenne, hiszen mindkét filozófiának megvan a maga előnye. A hitelkamat jellegű támogatás nagyobb területet tud átfogni, több vállalkozót érint. A vissza nem térítendő támogatásokra viszont azért van szükség, hogy a hazai vállalkozások felvehessék a versenyt európai társaikkal, amelyeket az elmúl évtizedekben nemzeti és uniós forrásokból tőkésítettek fel.

- Ez nálunk elmaradt 1990 után?

- Igen. A piacgazdaság gyakorlatilag a semmiből jött létre, emiatt a hazai kis- és közepes vállalkozások krónikus tőkehiányban szenvednek ma is. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkezendő években a verseny erősen szelektál majd köztük, de azt nem tartom szerencsésnek, hogy az elmaradt feltőkésítést az állam egyáltalán nem akarja pótolni

- Amikor a Fidesz beépítette javaslatába a luxusprofitot, akkor nagyon sokan megkongatták a vészharangot, hogy ez befektetőellenes hangulatot szülhet.

- A piaci erőfölényből származó diktátumok rendszere nem azonos a szabad piaccal. Annak, hogy Magyarországon nagyon sok helyen monopolhelyzet alakult ki, sokfajta oka van. Részben a privatizációs gyakorlat, részben pedig a sok szabályozási hiányosság. Ahol a piacgazdaságot komolyan veszik, ott fellépnek a monopóliumok ellen. A vállalkozók is megfogalmazták, hogy a magyar beszállítók nagyon kiszolgáltatottak a nagy kereskedőláncoknak, amelyek csak késve fizetnek az árukért.

- Így alakulnak ki a körbetartozások, amelyek csődhelyzetbe hozhatják a kevésbé tőkeerős vállalkozásokat.

- A dolognak az a lényege, hogy a vállalkozó azért nem tud fizetni alvállalkozóinak, mert neki sem fizet a megrendelője. Így aztán legtöbbször a tartozási lánc végén álló kisvállalkozásokon csattan az ostor. A probléma igazából az, hogy ennek a láncnak az elején a legtöbb esetben az állam áll. Az egyik nagy hullám részben az áfa vissza nem térítésből származott. A vállalkozók azt szeretnék, ha az állam időben fizetne.

- Nemcsak a gazdaság, hanem a politika szintjén is állandó téma az euró-bevezetés időpontja.

- A vállalkozások azt szeretnék, ha minél hamarabb bevezetnék Magyarországon az eurót. Szeretnék, ha ez 2010-ben megtörténne. Sokkal nagyobb probléma, hogy vajon az államháztartás helyzete ezt miként teszi lehetővé. A konvergenciaprogramra adott haladék azt jelenti, az új kormánynak két hónapja lesz arra, hogy megismerje az államháztartás tényleges helyzetét.