11 °C
„Nem létezik tökéletes szülő – és ez valójában jó hír” – vallja Becky Kennedy. Az amerikai gyermekpszichológus szerint a szülők hibái, valamint az ezek utáni felelősségvállalás és hibák kijavítása (vagy az arra való törekvés) kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gyerekek egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatokat tudjanak kialakítani későbbi életük során.
A Columbia Egyetemen végzett lélekbúvár Trevor Noah humorista podcastjában beszélt arról, miért elengedhetetlen, hogy a szülők kerüljék a tökéletesség látszatát, és inkább arra törekedjenek, hogy vállalják a tévedéseiket, és megpróbálják korrigálni a hibákat. Kennedy szerint ugyanis a kapcsolatainkban éppen ezekből a „javításokból” tanulunk a legtöbbet.
„Akkor tanulunk a legtöbbet a kapcsolatainkban, amikor valaki felelősséget vállal a viselkedéséért, és megpróbálja helyrehozni a hibáját” – fogalmazott Kennedy, a Good Inside című, szülőket érintő kérdésekkel foglalkozó podcast házigazdája, és maga is háromgyermekes anya.
Mint mondta, nem szeretné megfosztani a gyerekeit attól a tapasztalattól, hogy lássák: egy kapcsolat nem a hibák hiányától, hanem azok kezelésétől lesz egészséges.
This is Dr Becky Kennedy.
— Eminent_minds (@minds_eminent) September 22, 2024
Clinical psychologist and parenting coach to over 2.6 MILLION followers.
She went on The Huberman Lab and revealed how most parents are unknowingly sabotaging their kids' futures.
These are her top 6 takeaways to avoid raising a messed up generation: pic.twitter.com/MSfBmovEEM
A „javítás” mint kapcsolatépítő stratégia
Kennedy szerint a konfliktusok utáni jóvátétel az egyik legerősebb eszköz arra, hogy két ember közelebb kerüljön egymáshoz. A szülő-gyerek kapcsolatban ez különösen fontos, mert a gyerekek innen tanulják meg, hogyan kell felelősséget vállalni a saját tetteikért, és hogyan lehet továbblépni egy hibán anélkül, hogy az tartós törést okozna.
A pszichológus hangsúlyozta: a gyerekeknek meg kell tapasztalniuk, hogy a hibázás természetes része az életnek, és nem az számít, hogy történik-e hiba, hanem az, hogyan reagálunk rá.
Ez a szemlélet segíthet megelőzni a perfekcionizmus kialakulását, amely hosszú távon szorongáshoz és alacsony önértékeléshez vezethet.
Ebben a kérdésben más szakértők is egyetértenek. Aliza Pressman fejlődéspszichológus a The Mel Robbins Podcast egyik nyári adásában arról beszélt: ha a gyerekek nem látnák a szüleik hibáit, akkor nem tanulnák meg, hogy ők maguk is hibázhatnak anélkül, hogy emiatt kevésbé lennének szerethetők vagy értékesek.
„Minden szülő csinálja”
Kennedy saját tapasztalatait sem hallgatta el. Elmondta: számtalanszor előfordult már, hogy gyerekei hisztiztek, ő pedig minden elméleti tudását félretéve elvesztette a türelmét. Egy konkrét esetet is felidézett, amikor az egyik gyereke panaszkodott a vacsorára, ő pedig dühében ráripakodott.
Mint mondta, természetesen nem ideális, ha egy szülő kiabál – de ennél is rosszabb, ha a bűntudat és a szégyen miatt nem próbálja meg helyrehozni a helyzetet.
„Minden szülő csinálja. Nincs olyan szülő, aki ne került volna már ilyen helyzetbe” – fogalmazott.
A pszichológus szerint különösen fontos megérteni, mi történik a gyerekben ilyenkor. Amikor az a személy, akitől a biztonságot várja, hirtelen félelmet kelt benne, az rendkívül felkavaró élmény. A gyerek ilyenkor gyakran önmagát hibáztatja, és megkérdőjelezi saját értékét.
Hogyan kell jól bocsánatot kérni?
Kennedy hangsúlyozta: a szülőnek nem a gyereket kell hibáztatnia a saját indulatkitöréséért. Ehelyett egyszerű, világos bocsánatkérést javasol, amelyben egy kulcsmondatnak is el kell hangoznia. „Sajnálom, hogy kiabáltam. És ez a rész nagyon fontos: soha nem a te hibád, amikor én kiabálok. Próbálolok nyugodtabb maradjak akkor is, amikor feszült vagyok. Szeretlek.”
Ugyanakkor a bocsánatkérés csak az első lépés. Azoknak a szülőknek, akik hajlamosak a dühkitörésekre, Kennedy szerint érdemes felismerniük, mi váltja ki belőlük a legerősebb feszültséget, mi a ravasz, amitől „elsülnek”.
Ha ezt sikerül azonosítani, akkor van esély arra, hogy a válságos pillanatban megálljanak vegyenek egy nagy levegőt, mielőtt kiabálásba torkollna a helyzet.
„Nem tudsz segíteni a gyerekednek, ha közben te magad nem végzel valamilyen belső munkát” – mondta Kennedy.
