Amikor Edinson felszáll a panamai partoknál egy zsúfolt motorcsónakra, megkönnyebbülten sóhajt. A 37 éves venezuelai férfi, aki heteken át vezette a visszatérő migránsok csoportját, tudja, hogy az út hazájuk, Venezuelába, nem kevésbé veszélyes, mint az amerikai álom felé vezető út volt.

A Rolling Stone magazin újságírói több hétig kísérték nyomon a fordított migráció folyamatát és azt, hogyan próbálnak hazajutni a migránsok attól is tartva, hogy a Trump-kormányzat egy harmadik államba deportálja őket.

Az út és a döntés

Edinson és társai a karibi vizeken haladnak, hogy elkerüljék az észak- és dél-amerikai kontinenseket összekötő földnyelv természetes földrajzi akadályát, a Darién-átjáró dzsungelét. Átjárónak nevezni ezt a területet költői túlzás, mivel az egyik legveszélyesebb szakasza volt ama migránsok számára, akik évekkel ezelőtt az életüket kockáztatva megindultak az Egyesült Államok felé.

Szemtanúk elmondták, hogy holttesteket, esetenként agyonlőtt emberek maradványait látták a dzsungelben. Sokan most visszafelé tartanak, de az „átjáró” elkerülésével, mert mint mondják, bármi jobb annál.

A hajó fedélzetén ülő családok az otthonba való visszatérés gondolatával nyugtatják a félelmüket. „Csak az érkezésre gondolok, csak az érkezésre” – mondja Edinson. Ez a pillanat, amikor a hosszú és veszélyes utazásnak vége, egyre több ember számára jelenti a remény újjászületését a hazájukban – még akkor is, ha ott szegénység és diktatúra az úr.

Inside The Great Reverse Migration

Rolling Stone reports on a phenomenon that would have been unimaginable a year ago: migrants self-deporting or turning around before they even reach the border.

Read about the treacherous, emotional journey: https://t.co/B8aasOswNW pic.twitter.com/vJRKZthQJt

— Rolling Stone (@RollingStone) August 27, 2025

A fordított migráció számokban

A Rolling Stone riportja szerint a jelenség a latin-amerikai migrációs történet egyik új fejezete. 2024-ben még több százezer ember indult az Egyesült Államok felé a Darién-átjárón keresztül, de 2025-re a szám drasztikusan csökkent, miután – a második Trump-kormányzat hatalomra kerülésével – szigorodott az amerikai bevándorláspolitika.

Az ENSZ adatai szerint 2025 első negyedévében mindössze 2831 ember kelt át a dzsungelen; ez 98százalékos csökkenés az előző évhez képest.

Panama elnöke márciusban hivatalosan bejelentette, hogy a migrációs válság véget ért, de a valóság mást mutat: a migránsok továbbra is kockáztatják életüket, csak épp dél felé, a hazájukba tartva.

One of the more personally painful facets of the Biden Migration Extravaganza was the total dissolution of the Darién Gap's mystique. Once considered impenetrable, millions trampled over it to invade the US where orchid hunters once risked kidnap by the FARC for a new species. https://t.co/W6dWe6x19a pic.twitter.com/Y3qnthos9b

— Pvt A B (@col_a_buendia) October 9, 2025

Edinson története

Hét hónappal korábban Edinson még elképzelni sem tudta, hogy visszatér Venezuelába. Amikor ott lakott, Caracas környékén, a Caja Seca nevű kis településen élve próbálta fenntartani családját, miközben az ország politikai és gazdasági válsága ellehetetlenítette a mindennapi megélhetést. Amikor fia megbetegedett, Edinson kénytelen volt a fővárosba utazni a gyors pénzszerzés reményében. A Rolling Stone riportja részletesen bemutatja, hogyan kényszerítette a valóság arra, hogy megpróbáljon jobb életet találni az Egyesült Államokban, ám a politika és a biztonsági kockázatok végül a visszatérés felé terelték.

Az amerikai álom összeomlása

A riport szerint sok migráns számára az amerikai álom elvesztette vonzerejét. Edinson Mexikóba érkezve szembesült azzal, hogy a beígért lehetőségek nem érhetők el: a Biden-kormányzat által kitalált CBP One telefonos alkalmazással történő menedékkérés – a határ túloldaláról – lassú és veszélyes volt, a helyi kartellek erőszakos jelenléte állandó fenyegetést jelentett a migránsok számára, akiket lottósorsolás-szerűen választottak ki arra, hogy interjút kapjanak az amerikai bevándorlási hatóságoktól. Ha ezen átmentek, megnyílt az út – egy időre – Amerikába.

A Trump-kormányzat azonban gyorsan lépett és törölte a programot, továbbá lezárta a határt – ez kényszerítette a gyakorlatban a migránsokat a visszafordulásra. Az is rettentő volt a számukra, hogy a migránsokat a retorika gyakran egy kalap alá vette a bandatagokkal, akiket látványos módon egy harmadik ország – El Salvador – megabörtönébe deportáltak. A kitoloncoltak közé néha olyanok is becsúsztak, akik nem voltak bűnözők, de fellebbezésnek nem volt helye. „Amikor az Egyesült Államok bezárta az ajtót, minden álom megszűnt létezni” – mondja Edinson.

Paso Canoas: a fordított migráció központja

A Panama és Costa Rica határán fekvő Paso Canoas városa egy nagy áthaladási pont a migránsok számára, annyi különbséggel, hogy ők már dél felé tartanak.

Naponta több száz venezuelai halad át a városon, többségük önként vagy kényszerből tér haza.

A helyi nők és szerzetesek, mint Claudia Cuadra nővér, étellel, szállással és alapvető szolgáltatásokkal segítik őket.

A growing trend of “reverse migration” is emerging throughout the American continent.

There's an invisible crisis forming in plain sight: migrants are still risking their lives; they are simply doing it on their way south, not north.

Story: https://t.co/z7U3EaugPG https://t.co/w9lOs9RBqo pic.twitter.com/9VaExWve6d

— Rolling Stone (@RollingStone) August 27, 2025

Nem adja fel, új lehetőségeket keres

A hajóút, a buszozás és az őket szállító vállalkozók (immár nem embercsempészek) révén Edinson és társai végül visszajutnak hazájukba.

Bár az ország helyzete a Maduro-kormányzat alatt változatlan, a visszatérés szabadságérzetet ad, és lehetőséget az újrakezdésre.

Edinson heti 50 dollárt keres kiszállítóként – a töredékét annak, amit Amerikában kapna – és azt tervezi, hogy Chile felé indul meg. „Megvan az életem, az egészségem és a lelki nyugalmam, amit senki nem vehet el tőlem” – mondja. Kérdés, hogy ha megint útra kel, mi marad meg ebből?